MBMAGYAR BETYÁR
Vegyesházi királyok

3.2.1

Visegrádi királytalálkozó

Vegyesházi királyok · 1301–1526

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Visegrádi királytalálkozó
Illusztráció

Visegrádi királytalálkozó

A közkeletű kép szerint a visegrádi királytalálkozó lényege „gazdasági szövetség” volt Bécs ellen. Az 1335-ös összejövetelen I. Károly magyar király udvarában Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel király tárgyalt; az oklevelek politikai–területi napirendet és döntőbíráskodást rögzítenek, a vámút-rendelet pedig csak 1336. január 6-án kelt.

A tárgy az 1335-ös visegrádi találkozó és fennmaradt oklevelei: a szeptemberi magyar–cseh szövetség, a novemberi cseh–lengyel béke és címváltság, a dinasztikus házassági összekötés, a letéti kezesség, valamint a lengyel–lovagrendi döntőbíráskodás. A kereskedelmi út szabályozása csak az 1336. január 6-i rendelet alapján, a novemberi résztvevők távozása után áll. Az Anjou-kori belső reformok és az állami gazdaság másutt bontakozik ki. A krónikás képek és az oklevelek napirendje külön réteg; a találkozó nem egyetlen hősi napként olvasható.

A novemberi összejövetel házigazdája I. Károly visegrádi udvara volt. Vendégként III. Kázmér, Luxemburgi János és fia, Károly morva őrgróf, valamint a Német Lovagrend megbízottai szerepelnek. A november 26-i döntőbírói oklevél latin narrációja szerint Mindenszentek körül jöttek össze a visegrádi felső várban, in Alto Castro Wyssegrad in Hungaria. János december 3-i levele szerint három hetet töltöttek a magyar király udvarában. A magyar példányok a királyi levéltár török kori pusztulásakor elvesztek; a fennmaradt szövegek más országok levéltáraiban őrződtek.

Az 1335. szeptember 3-án kelt magyar–cseh szövetségi oklevél latin keltezési helye Alto Castro; a Wyssegrad helynevet ez a formula nem írja ki. A szövetség örökös kölcsönös segítséget ígér János és fiai, Károly morva őrgróf és János karintiai herceg felé. Kivételként kezeli Róbert jeruzsálemi és szicíliai, valamint Kázmér lengyel királyt, továbbá az itáliai és vér szerinti rokonokat. Albert és Ottó osztrák–stájer hercegekkel különbéke a másik fél beleegyezése nélkül tilos; a kötelezettség pápai kiközösítés terhe mellett áll. Kereskedelmi utat, vámot és lovagrendet ez az oklevél nem említ.

Szent Erzsébet napján, 1335. november 19-én kelt Kázmér oklevele a cseh–lengyel béke határmenti fenntartásáról, keltezési hellyel in Wissegrado, in Ungaria. A szöveg a határmenti rablások és várostromok esetén közös eljárást és kitiltást rendel el Magyarország, Lengyelország és Csehország területén. A lengyel trónról való lemondást, a húszezer sexagenát és a lovagrendi ítéletet ez az oklevél nem tartalmazza. Az ünnepély napja tehát a határbiztonsági béke írásos rögzítése, nem a teljes novemberi napirend egyetlen okirata.

Ugyanezen a napon házassági szerződés kelt Kázmér lánya, Erzsébet és János unokája, Henrik bajor herceg fia, János között. A szerződés szerint a hozomány ötezer, a hitbér hétezer-ötszáz prágai sexagena. Szintén Szent Erzsébet napján kelt Károly letéti és kezességi oklevele: a lengyel címről szóló lemondó levelet nála helyezték el. Ha Kázmér húsvétig a hatezer sexagenát nem teljesíti, Károly visszaadja a lemondó levelet, vagy maga tartozik megfizetni. A házassági és a letéti szöveg külön latin hagyományban olvasható, a fő novemberi okiratok mellett.

A fizetési kötelezvény húszezer prágai dénárgaras sexagenát állít a lengyel trónról és címről való lemondásért. Ebből tízezer már kifizetve Jánosnak, négyezer Lypai Henriknek kiegyenlítve, fennmaradó hatezer húsvétig Ratiborban vagy Oppaviában. Nemfizetés esetén a kezesek Oppaviában obstagiumot vállalnak, és további ezer sexagena büntetés jár. Egy oklevélkiadás szerint a kötelezvény november 12-én kelt, egy másik szerint november 22-én; a két keltezés együtt áll, egyik sem az egyetlen helyes. A fedezet a magyar udvarnál letétbe helyezett lemondó oklevél.

Az 1335. november 26-i döntőbírói ítéletben I. Károly és János Kázmér és a Német Lovagrend vitájában döntöttek. Az ítélet szerint Kujávia és Dobrzyn Kázmérnak jut; Pomerania a lovagrendnek örökös adományként. Culmerland a lovagrend régi jogai szerint marad. A lovagrendet nem a nagymester, hanem megbízottak képviselték. A tanúk között szerepel többek között Csanád esztergomi érsek, László kalocsai érsek, Drugeth Vilmos nádor és Károly morva őrgróf. A keltezés Szent Erzsébet utáni vasárnap; a narráció a Mindenszentek körüli összejövetelt Alto Castro Wyssegrad helynévvel köti össze.

János december 3-i levele Theoderic nagymesterhez három hét magyar udvari tartózkodást említ, helyet a szöveg nem ad. Felsorolja a még kiállítandó okleveleket: többek között Pomerania és Culmerland lemondását, pápai megerősítés kérését, a háborús károk bírói úton való nem üldözését, valamint magyar királyi lemondást Erzsébet miatt. Kereskedelmi rendeletet ez a levél nem említ. A három hét tehát okleveles adat; a novemberi napirend lezárása és a későbbi vámút-rendelet időben elválik egymástól. A decemberi tájékoztató a lovagrendi ügyek folytatását jelzi.

Luxemburgi Károly önéletrajza, a Vita szerint apját a Dunánál, Visegrádon, Wissegradón találta I. Károlynál. A Vita szerint Károly magyar király békét hozott létre: János lemondott az alsó-lengyel jogokról, Kázmér pedig Sziléziáról, Opole-ról és Wrocławról. Ugyanez a szöveg szövetséget említ János, a magyar király és Henrik bajor herceg között az osztrák herceg és Lajos ellen. Lovagrendi arbitrázst, húszezer márkás kötelezvényt, novemberi dátumokat és vámútat a Vita nem említ. A hangsúly tehát a cseh–lengyel lemondásokon és a ligán van.

Prágai Ferenc szerint János fiával Magyarországra ment, és Károly magyar királyt a Lindenburk nevű várában látogatta meg, ahol három hétig időzött. Egy cseh krónika tehát Lindenburknak nevezi a helyszínt; az oklevelek és a Vita Visegrádot, Wissegradót vagy Wyssegradot adnak, a szeptemberi latin keltezés pedig csak Alto Castrót. Prágai Ferenc szerint a cseh király a magyar király előtt húszezer márkáért „adta el” a lengyel királyságot Kázmérnak. A kötelezvény viszont lemondást ír a lengyel trónról és címről fizetés ellenében; az „eladás” krónikás formula.

Ugyanez a krónika szerint János és Kázmér Szent Miklós napján együtt érkeztek Prágába, és Kázmér kilenc napot töltött ott. Házassági ígéretet is említ Henrik bajor herceg fia és a lengyel király lánya között; ez a dinasztikus szál a november 19-i házassági szerződéssel rokon, de a krónikás elbeszélés nem helyettesíti az oklevelet. A három király kölcsönös segítségét minden fejedelem ellen állítja. Pomerania, Kujávia és Dobrzyn ítéletét Prágai Ferenc nem írja; a helyszínnév és az „eladás” formula a saját hangsúlyát mutatja.

A Thuróczyban fennmaradt XIV. századi szöveg szerint 1335-ben, Szent Márton körül jöttek Visegrádra örök békére. Napi kétezer-ötszáz kenyeret adtak a cseh, ezerötszázat a lengyel király asztalára; huszonöt garleta takarmány és száznyolcvan tunella bor is szerepel. A magyar király ötszáz aranymárkát adott Kázmérnak, mert a krónika szerint a lengyel király a cseh király censualis adósa volt. Az oklevél szerinti címváltság és a letéti konstrukció ezt a hűbéri adósságképet nem támasztja; a kenyér- és takarmányadatok krónikás számok, nem modern kíséretlétszám.

Vízkereszt napján, 1336. január 6-án I. Károly Visegrádon, Wyssegradon rendeletet adott ki a Magyarország és Csehország közötti kereskedelmi útról és vámokról. A rendelet szerint a közút háború és jogtalan vámok miatt elhagyatottá vált, és Károly előbb János cseh királlyal tanácskozott. Vámpontokat sorol fel Alba Ecclesia és Wywar felől Budáig, többek között Saaswar, Scynche, Jabluncza, a Tyrnavia–Buda útvonal, Strigonium és Buda kapuja. Brünn és Nagyszombat polgárainak jelentése szerint a vámpontok IV. Béla óta törvényesek. A szöveg a novemberi találkozót nem nevezi gazdasági szövetségnek.

A „visegrádi gazdasági szövetség” mint a találkozó lényege ezért túlzó kép. A novemberi oklevelek fő témái politikai–területi jellegűek és döntőbíráskodást dokumentálnak; a januári rendelet János előzetes megbeszélését valóban említi, de nem a novemberi napirend írásos lezárása. A keltezés a novemberi résztvevők távozása után több mint egy hónappal áll. A Bécset elkerülő út a mai történetírás szerint a Habsburgokkal való szakítás és az 1336-os készülődés kontextusában értendő, nem önálló „gazdasági egyeduralom” lerombolásaként. A mai történetírás a gazdasági hangsúlyt szűkíti.

A források azért térnek el, mert más réteget őriznek. Az oklevelek szövetséget, határbékét, címváltságot, házasságot, letétet és lovagrendi ítéletet rögzítenek; a Vita a lemondásokat és a ligát emeli ki; Prágai Ferenc a három hetet, a Lindenburk nevét és a húszezer márkás „eladást”; a Thuróczyban fennmaradt szöveg az ellátást és a censualis képet. Egy későbbi lengyel krónika a lovagrendi döntőbíráskodást és a november 26-i ítéletet hangsúlyozza. Béke- vagy háborúkongresszus címke helyett az oklevelek napirendje a mérvadó. Aki egy hősi napot vagy „gazdasági” célképet lát, a rétegeket összecseréli.

Összefoglalva: 1335 őszén Visegrádon I. Károly, Luxemburgi János és III. Kázmér politikai–területi megállapodásokat és döntőbíráskodást dokumentáltak. A szeptemberi Alto Castro keltezés, a novemberi Alto Castro Wyssegrad narráció és a Lindenburk-név külön formulák. A kötelezvény kelte november 12. és november 22. között kiadásonként elválik. A vámút-rendelet 1336. január 6-án kelt, a résztvevők távozása után. A szomszéd témák az Anjou-állam gazdaságát és a belső reformokat bontják ki. A találkozó lényege nem sűríthető egyetlen közkeletű címkébe; az oklevelek napirendje több szálat tart fenn.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mennyire volt gazdasági jellegű a visegrádi királytalálkozó?
A vámút-rendelet 1336. január 6-án kelt, a résztvevők távozása után. A Bécset elkerülő út a mai történetírás szerint a Habsburgokkal való szakítás és az 1336-os készülődés kontextusában értendő, nem önálló „gazdasági egyeduralom” lerombolásaként. A mai történetírás a gazdasági hangsúlyt szűkíti.
Mit rendelt I. Károly az 1336. január 6-i vámút-rendeletben?
Vízkereszt napján, 1336. január 6-án I. Károly Visegrádon, Wyssegradon rendeletet adott ki a Magyarország és Csehország közötti kereskedelmi útról és vámokról. A rendelet szerint a közút háború és jogtalan vámok miatt elhagyatottá vált, és Károly előbb János cseh királlyal tanácskozott.
Mennyiért mondott le Luxemburgi János a lengyel trónról?
A fizetési kötelezvény húszezer prágai dénárgaras sexagenát állít a lengyel trónról és címről való lemondásért. A fedezet a magyar udvarnál letétbe helyezett lemondó oklevél. Ha Kázmér húsvétig a hatezer sexagenát nem teljesíti, Károly visszaadja a lemondó levelet, vagy maga tartozik megfizetni.

Források

  1. I. Károly magyar–cseh szövetségi oklevele, 1335. szept. 3.
  2. III. Kázmér oklevele a cseh–lengyel béke fenntartásáról határmenti viszály esetén.
  3. III. Kázmér és lengyel jótállók fizetési kötelezvénye Jánosnak.
  4. I. Károly és János döntőbírói ítélete Kázmér és a Német Lovagrend vitájában.
  5. János cseh király levele Theoderic nagymesterhez.
  6. I. Károly rendelete a kereskedelmi útról és vámokról.
  7. Codex diplomaticus et epistolaris Moraviae VII/1, no. 89–92.
  8. Carolus IV (Luxemburgi Károly): Vita Caroli IV, VIII. fejezet.
  9. Franciscus Pragensis: Cronica.
  10. XIV. századi magyar krónikás szöveg, fennmaradva Thuróczynál.
  11. Jan Długosz: Annales.
  12. Anjou–kori Oklevéltár XIX. 1335.
  13. Anjoukori okmánytár III. (1333–1339).
  14. „A visegrádi királytalálkozó – 1335.” Magyar Nemzeti Levéltár, 2015. 03. 10.
  15. „The Congress of Visegrád.” In: Visegrád 1335. Bratislava, 2009, 19–29.
  16. „The Congress of Visegrád in 1335: Diplomacy and Representation.” Hungarian Historical Review 2 (2013) 2, 261–287.
  17. „Az 1335. évi visegrádi királyi találkozó.” Aetas 8 (1993) 1, 28–42.
  18. „A csökkentett vámtarifájú út kialakulása I. Károly uralkodása alatt.” Történelmi Szemle LV (2013) 3, 451–470.
  19. Visegrád 1335. Bratislava, International Visegrad Fund, 2009.
  20. The Realm of St Stephen. A History of Medieval Hungary, 895–1526.
  21. „Visegrádi kongresszus.” In: Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 732–733.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak