MBMAGYAR BETYÁR
Vegyesházi királyok

3.1.2

Rozgony 1312

Vegyesházi királyok · 1301–1526

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Rozgony 1312
Illusztráció

Rozgony 1312

A közkeletű kép szerint az 1312-es rozgonyi ütközetnél dőlt el végleg az oligarchák sorsa. A források azonban fontos, de nem végleges fordulatot mutatnak: I. Károly (Károly Róbert) Kassa közelében győzött Amadé nádor fiai és Trencséni Máté küldöttei ellen; a teljes leverés későbbi évek ügye maradt.

A Chronica de gestis Hungarorum – a képes krónika – az 1312. esztendőben Sáros ostromától a Kassa közeli ütközetig vezeti a szálat. A királyi oklevelek ugyanezt a fordulatot hetekkel később, helynévi rétegekkel rögzítik. A népszerű sűrítés egyetlen hősi napot lát; a források réteges folyamatot adnak előzménytől az adománylevelekig, és a keltezést is rétegesen hagyják a nap és a hely körül a mezőn.

Az 1312-es hadjárat a krónika szerint azzal indul, hogy a király saját hadával a Sáros nevű királyi várat ostromolta. A várat Miklós fia Demeter tartotta Trencséni Péter fia Máté megbízásából. A királyi oklevelek ugyanezt a Sáros-szálat ismerik, és a későbbi adománylevelek is visszatérnek rá. A vár ostroma itt a csatához vezető közvetlen előzmény; a teljes hadjárati ív másutt bontakozik ki, nem ebben a fordulatban, csak a csatához vezető szálon.

A képes krónika szerint Máté ezerhétszáz zsoldos lándzsást és majdnem minden erejét küldte Demeter és a „szépnek vagy nagynak” nevezett Aba vezetésével a király ellen. A szöveg Mátét küldőként, nem a csatában jelen lévő vezérként ábrázolja. A népszerű kép, amely szerint személyesen vezette volna a harcot, a krónikás elbeszélésből nem következik, és a királyi oklevelek sem állítják a személyes jelenlétét a mezőn. A létszámból a krónika csak ezt az ezerhétszáz lándzsást említi; más pontos fejkvótát az elsődleges szövegek nem adnak a harcrendhez.

A király ezután a Szepességbe vonult; a krónika szerint a szepesiek lovasokat és gyalogosokat adtak a királyi sereghez. Az ellenfél közben Kassát vívta Amadé nádorispán megölése miatt: a szöveg a kassai németek – helyesebben szászok – bosszúját említi indítékként. Amadé halálának részletei másutt bontakoznak ki; itt csak a csata indítéka, a felvonulás és a város ostromának felhagyása áll a források szerint a csatához vezető szálon, nem a teljes előzménytörténetben.

Felderítők hírére az ostromlók felhagytak Kassa vívásával, és a kedvezőbb csatateret ők foglalták el előbb. A király serege a krónika szerint a Hernád melletti völgyben meggyónt, feloldozást nyert, és a keresztesektől – a johannitáktól – vette magához az Úr testét. A szentségkiosztás a krónikás előkészület része; pontos hadrendet, szárnybeosztást és színlelt futást az elsődleges szövegek nem adnak, csak a sorrendet és a helyet a hegy oldalában a csatában.

A helynév réteges, és a két forráscsalád nem mondja ugyanazt a mezőről. A képes krónika a csatát „Kassa közelében”, a Hernád melletti völgyben és a hegy oldalában helyezi el; Rozgonyt és a Tarcát a csataleírásban nem nevezi. A királyi oklevelek viszont Ruzgun, illetve a Tarca mellett, Kassa közelében rögzítik az ütközetet. A két réteg nem olvad össze egyetlen hivatalos földrajzi képpé a forrásokban; mindkét réteg együtt áll a hely körül.

A nap szintén réteges, és nem zárható egyetlen órájú táblává. A krónika szerint a csata Szent Vitus és Modestus vértanúk napján, pénteken zajlott a hegy oldalában. A mai történetírás többsége ezt a napot hagyományosan az 1312. június 15-ére teszi, az ünnepnap alapján. A péntek és a június 15. együttesének önálló naptári zárása nincs lezárva; a két adat együtt áll, egyik sem törli a másikat a keltezésben a források szerint.

A krónika szerint az ellenség a hegyről ereszkedett le, és a hegy oldalában oly kemény csata támadt, amilyen a tatárok ideje óta nem volt Magyarországon. Ez krónikás értékelés, nem modern mérce a veszteségekre vagy a haderőre. Részletes taktikai leírás – színlelt futás, pontos szárnybeosztás – az elsődleges szövegekben nem maradt fenn; másodlagos rekonstrukció a források helyett nem áll tényként, csak a megőrzött kép a hegy oldaláról a csatában.

Amikor Györkét, aki a királyi zászlót vitte, a zászló alatt megölték, a király zászlaja is odaveszett a küzdelemben. A képes krónika szerint a király a keresztesek zászlaja alatt harcolt tovább. A johanniták szerepe itt a szentségkiosztásban és a zászlóváltásban jelenik meg. A döntő oldaltámadás egyedüli johannita hőstetteként nem áll a krónikás fejezetben; a szepesi segítség külön mondatban szerepel a szövegben, nem a johannita-mítoszban a csatamezőn a forrás szerint.

A királyi oldalon elesett többek közt Porcs István fia Kakas, Bágen fia István, Tamás fia László, Aladár fia Jakab, Péter fia Mihály, Györke fiai Györke és Mihály, valamint Péter beregi várnagy. Az ellenoldalon elesett Demeter, Aba és Amadé két fia; a mai történetírás ez utóbbiakat Miklósnak és Dávidnak nevezi. János és László Amadé-fiak a csatán túl élőként jelennek meg a királyi oklevelekben a hetek során; a névsor tehát réteges a krónika és az oklevelek között.

A krónika szerint a király oldalán többen estek el, mégis dicsőséges diadalt aratott; a szöveg Isten művének tartja a győzelmet. A nagyobb saját veszteség és a diadal együtt áll a krónikás értékelésben. A szepesiek katonai segítségét a krónika expliciten említi lovasokkal és gyalogosokkal. A kassaiak csatabeli oldaltámadását a fennmaradt krónikaszöveg nem részletezi úgy, mint a szepesi adományt; a mai történetírás egy része későbbi adománylevelekből rakja össze ezt a szerepet, óvatos hangsúllyal a forrásokban.

Az 1312. május 9-én Sáros vára alatt kelt királyi oklevél kongregációkról beszél, a csatáról nem. Az ugyanazon év június 11-i, Barnabás napján kelt pozsonyi káptalani oklevél leánynegyedről szól, és a csatát szintén nem említi. A kutatás egy része szerint egy másik, szintén Barnabás napján Patakon keltezett irat már a csatáról beszélne; ez a feszültség a hagyományos június 15. mellett nyitva marad. A pozsonyi irat tehát nem a csatadátum egyetlen cáfolata a keltezésben.

Az 1312. július 1-jén Sárospatakon kelt királyi oklevél már in Ruzgun konfliktusról beszél, és híveket jutalmaz a fordulat után. Július 6-án prope Cassam konfliktusról és isteni segítségű győzelemről szól; említi János és Miklós Amadé-fiakat, valamint azt, hogy Kozma fia János nyilat lőtt a királyra. Július 29-én a Tarca mellett, Kassa közelében helyezi el az ütközetet az oklevél szövege. Így a csata utáni hetek okleveles nyelve már a helynevet és a győzelmet rögzíti Sárospatakon a források szerint.

Egy 1327. május 21-i királyi oklevél visszamenőleg in campo de Ruzgun iuxta fluvium Tarcha prope Cassa formulával utal az ütközetre. A helynév tehát az okleveles gyakorlatban a Ruzgun, a Tarca és Kassa együttese; a krónikás Hernád-kép ettől elválik. A két megnevezés forrásréteg, nem egymás cáfolata egyetlen mondatban, és nem dönthető el egyedüli „hivatalos” mezőként a források fölött; mindkét réteg áll a szövegben a helynév körül.

A mai történetírás többsége szerint a győzelem megrendítette az Amadé-fiak északkeleti pozícióját, de Trencséni Máté – Csák Máté – hatalmát nem törte meg. Sáros várának visszakerülése a királyhoz a csata utáni hónapokban, még az 1312-es év folyamán is szóba jöhet; a részletes konszolidáció másutt bontakozik ki. A csata utáni hetek Sárospatakon kelt adományai a közvetlen következmény kerete a forrásokban; a teljes háború és az országos leverés nem ennek a napnak a tárgya.

A krónika egyedül ezt a csatát emeli ki a sok ütközet közül; emiatt a köztudat hajlamos döntőnek látni a fordulatot. A kutatás egy része szerint a király és az oligarchák közti harc java még hátra volt. A diadal így ígéretes kezdet, nem végleges lezárás. A teljes visszaszorítás későbbi éveinek menete szomszéd témákra tartozik, és másutt bontakozik ki a részletes hadjárati ív. A teljes országos megszilárdulás nem ennek a napnak a tárgya a források határán.

A források azért térnek el, mert más műfajt szolgálnak. A képes krónika ünnepnapot, pénteket, Hernád melletti völgyet, zászlóváltást és elesett neveket ad a fejezetben. A királyi oklevelek helynevet, győzelmi formulát és adományozást rögzítenek hetekkel a fordulat után. A népszerű sűrítés a két réteget egyetlen hősi napra olvasztja; a szöveg itt a rétegeket külön tartja, és nem dönt egyetlen „pontos” taktikai képet a mezőn a források fölött a nap körül.

Összefoglalva: az 1312-es ütközet I. Károly győzelme Amadé fiai és Máté küldöttei ellen, hagyományosan június 15-én, a Vitus–Modestus-ünnep alapján, a krónika szerint pénteken. A hely Ruzgun és a Tarca az oklevelekben, Hernád melletti völgy a krónikában. Az Amadé-fiak megrendültek; Máté nem omlott össze. A teljes oligarcha-ellenes harc lezárása nem ezen a napon dőlt el, hanem későbbi évek ügye maradt a források szerint; a fordulat fontos, de nem végleges a köztudat sűrítésével szemben.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Hol zajlott az 1312-es csata a források szerint?
A képes krónika a csatát „Kassa közelében”, a Hernád melletti völgyben és a hegy oldalában helyezi el; Rozgonyt és a Tarcát a csataleírásban nem nevezi. Az 1312. július 1-jén Sárospatakon kelt királyi oklevél már in Ruzgun konfliktusról beszél, és híveket jutalmaz a fordulat után.
Kiket küldött Trencséni Máté a király ellen 1312-ben?
A képes krónika szerint Máté ezerhétszáz zsoldos lándzsást és majdnem minden erejét küldte Demeter és a „szépnek vagy nagynak” nevezett Aba vezetésével a király ellen. Felderítők hírére az ostromlók felhagytak Kassa vívásával, és a kedvezőbb csatateret ők foglalták el előbb.
Kik estek el a király oldalán a csatában?
A képes krónika szerint a király a keresztesek zászlaja alatt harcolt tovább. A királyi oldalon elesett többek közt Porcs István fia Kakas, Bágen fia István, Tamás fia László, Aladár fia Jakab, Péter fia Mihály, Györke fiai Györke és Mihály, valamint Péter beregi várnagy.

Források

  1. Képes krónika (Chronicon Pictum) és miniatúrája.
  2. Thuróczy János, Chronica Hungarorum.
  3. Anjoukori okmánytár I. (1301–1321). Budapest, MTA, 1878.
  4. Anjoukori okmánytár II. (1322–1332).
  5. A rozgonyi csata. Sorsdöntő történelmi napok 3. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978.
  6. „Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323)”.
  7. „Miért éppen Károly?” Certamen II (2015), 183–193.
  8. A magyar nemzet hadtörténelme – 1312. évi hadjárat / rozgonyi csata.
  9. „A rozgonyi csata, 1312. június 15.”.
  10. Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I. Bratislava, Veda, 1980.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak