Az 1222-es Aranybulla
A közkeletű kép szerint az 1222-es Aranybulla a magyar Magna Carta, hét fennmaradt aranypecsétes eredetivel, pontos napi keltezéssel, és a teljes nemesség alkotmánya. A források ennél óvatosabb képet mutatnak. II. András 1222-ben aranypecséttel megerősített dekrétumot bocsátott ki; a szöveg napi dátumot nem ad; a hét eredeti példány egyike sem ismert; a fő kedvezményezettek a latinban királyi serviensek.
A kiváltságlevél kibocsátása, fő rendelkezései, szöveghagyománya és a politikai értelmezés vitája a tárgy. Az 1231-es megújítást a következő, a serviensek társadalmi történetét és az ellenállási záradékot a további szócikkek tárgyalják. A szöveg a latin dekrétumra és a szöveghagyomány összefoglalóira támaszkodik. A Bánk bán-kérdés az előző szócikk anyaga; ide csak az 1222-es keret tartozik. A kedvezményezettek és a későbbi nemesi olvasat nem ugyanaz a kör.
A latin szöveg a Szentháromság nevében kezdődik, majd András király teljes stilusával: Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria. A narratio szerint a Szent István adta szabadság némely királyok hatalmaskodása és rossz tanácsosok miatt megfogyatkozott, ezért a nemesek többször kérték az ország megjobbítását. A király a szent királytól adott szabadságot engedi meg, és további rendelkezéseket tesz. Ez a keret a kancellária nyelvén szól.
A szöveg szerint évente, Szent István ünnepén Fehérváron kell megjelenni; akadály esetén a nádor hallgatja meg az ügyeket. A Fehérvárra gyűlésre a latin szerint a servientes szabadon eljöhetnek. Ahol a latin servientest ír, ott királyi servienst kell érteni, nem a későbbi magyar fordítás „nemes” szavát. Servienst hatalmas kedvéért idézés és rendes bírói eljárás nélkül elfogni vagy megrontani nem szabad. A birtokukon bizonyos adókat nem szednek, és hívatlanul nem szállnak rájuk.
Fiúörökös nélküli serviens birtokának negyede a leányé; a többit szabadon intézheti; rokon híján a királyra száll. Országon kívüli hadjáratra a serviensek csak a király költségén kötelesek menni; ha ellenség támad az országra, mindenki köteles kiállni. Egész megyét vagy méltóságot örök birtokul a király nem adományoz. Az új pénz húsvéttól húsvétig járjon; a dénárok olyanok legyenek, mint Béla király idején. A pénzváltó, só- és vámhivatalok élére izmaeliták és zsidók ne kerüljenek.
A rendelkezést hét példányban íratták és aranypecséttel erősítették meg. Egy a pápához, egy az ispotályosokhoz, egy a templomosokhoz, egy a királyhoz, egy az esztergomi, egy a kalocsai káptalanhoz, egy a mindenkori nádorhoz kerüljön. Az 1222-es eredeti példányok egyike sem ismert; a ma ismert legrégebbi szöveghordozó körülbelül 1318-as másolat. I. Lajos 1351-ben is átírta és megerősítette a szöveget. A hét példány tehát rendelkezés, nem fennmaradt múzeumi sorozat.
Ha a király vagy utódai a rendelkezés ellen járnának, a püspökök, más főurak és a nemesek hűtlenség vádja nélkül ellentmondhatnak és ellenállhatnak. Ez az ellenállási záradék a rendelkezés megsértésére vonatkozik; újkori alkotmányos olvasata külön cikk tárgya. Az oklevelet Keled egri prépost és kancellár keze által állították ki 1222-ben, a királyság tizenhetedik évében. A keltezés főpapi névsorában János esztergomi és Ugrin kalocsai érsek is szerepel. Napi dátum a szövegben nincs.
Miért térnek el a források a bulla politikai jelentéséről? Először is, a hagyományos kép szerint 1222 tavaszán ellenzéki mozgalom kényszerítette ki a dekrétumot. A kutatás másik vonala szerint a bulla a király saját politikai eszköze volt, amellyel az „új berendezkedés” elemeit rögzítette. A szövegtan egy része összetett oklevélről beszél: a petíció a servienseké, a narratio és a záradék a kancellária kerete.
Másodszor, a Magna Carta–Aranybulla párhuzam tartalmi hasonlóságokra épül, de szövegszerű átvétel nem bizonyított. A „magyar Magna Carta” formula újkori értelmezési réteg. A középkori magyar krónikák az Aranybullát mint ilyen eseményt nem említik. A cikkelyek I–XXXI. számozása későbbi, 18. századi szokás; az eredeti folyamatos oklevélszöveg. A formula a tizenkilencedik–huszadik századi párhuzamkeresésből ered. A krónikák hallgatása a bulla későbbi hírnevét jelzi, nem korabeli elbeszélést.
Harmadszor, a keltezés csak az évet és a tizenhetedik uralkodási évet adja. A szakirodalom az 1222-es tavaszt tartja valószínűnek; a pontos nap rekonstrukció, nem a szöveg adata. Napi dátumot a szöveg nem tartalmaz. 1231-ben II. András megújította a kiváltságlevelet; ott az ellenállási záradék helyett az esztergomi érsek kiközösítési jogát rögzítették. A valószínűsített ablak az április és a május tája, meghatározott nap nélkül.
Negyedszer, a narratio nobiles-e és a dispositio servientes-e nem ugyanaz a csoport. A fő rendelkezések kedvezményezettjei a latin szöveg szerint elsősorban a királyi serviensek. A későbbi rendi olvasat a teljes nemesség „alkotmányaként” olvassa a bullát; ez az 1222-es szöveg nyelvével csak részben egyeztethető. A serviensek társadalmi története külön cikkben bontakozik ki. A narratio elitje és a dispositio serviensei ezért nem helyettesítik egymást.
A narratio szerint a nemesek többször kérték az ország megjobbítását, mert a Szent István adta szabadság megfogyatkozott. A király a szent királytól adott szabadságot engedi meg nekik és az ország más embereinek. A dispositio fő kedvezményezettjei a latinban a királyi serviensek. A Fehérvárra gyűlés szabadsága a latinban a servienseket illeti. A két csoport – narratio nobiles és dispositio servientes – nem azonos.
A hadkötelezettség kétirányú: országon kívül a serviensek csak a király költségén mennek; ország elleni támadáskor mindenki köteles. Az egész megye örök adományozásának tilalma a birtokpolitika korlátja. Az új pénz egyéves forgalma és a Béla-kori dénár színvonala a pénzügyi rendelkezések közé tartozik. A só- és vámhivatalok élére vonatkozó tilalom izmaelitákat és zsidókat zár ki ezekből a hivatalokból. A fő cikkelyek így több témát fednek.
Az oklevelet Keled egri prépost és kancellár keze által állították ki. A keltezés főpapi névsorában János esztergomi és Ugrin kalocsai érsek szerepel, további püspökökkel; világi méltóságok nincsenek a latin névsorban. A 17. uralkodási év az 1222-es incarnatio évvel együtt adja a keretet. Napi dátum hiányában a szakirodalom a tavaszt rekonstruálja. A keltező sorban tíz főpap áll, világi méltóság viszont nincs.
1231-ben II. András megújította a kiváltságlevelet; ott az ellenállási záradék helyett az esztergomi érsek kiközösítési jogát rögzítették. A 13. századi későbbi szabadságlevelek építenek a hagyományra, de az 1222-es bullát kifejezetten nem nevezik meg. A középkori krónikák az Aranybullát mint ilyen eseményt nem említik. Az ellenállási záradék újkori olvasata külön cikk tárgya. A megújítás részletes menete a következő szócikkben kap helyet.
A kutatás egyik vonala szerint a bullát ellenzéki mozgalom kényszerítette ki; másik vonala szerint a király saját politikai eszköze volt. A szövegtan összetett oklevélről is beszél: petíció és kancelláriai keret. III. Honorius 1222. decemberi levele tömegről és követelésekről tud, de a bulla szövegét még nem ismeri a közvetett közlések szerint. A politikai vita tehát nyitva marad. Mindkét olvasat a szövegben nyitva marad.
I. Lajos 1351-ös átirata a szöveghagyomány fontos állomása az 1318-as másolat mellett. A hét példány közül egy a pápához, egy az ispotályosokhoz, egy a templomosokhoz, egy a királyhoz, egy az esztergomi, egy a kalocsai káptalanhoz, egy a nádorhoz került volna. Az eredetik elvesztése nem cáfolja a rendelkezés szövegét. A viaszpecsétes 1318-as darab másolat, nem 1222-es aranypecsétű eredeti. A közkeletű hét eredeti kép ezért pontosítandó.
Összefoglalva: az 1222-es Aranybulla aranypecsétes kiváltságlevél, nem fennmaradt hét eredeti, és nem napi pontossággal keltezett aktus. A Fehérvárra gyűlés, a per nélküli fogás tilalma, a hadkötelezettség és a hét példány a latin szövegből követhető. A kutatás eltér abban, hogy kényszertermék vagy királyi eszköz volt-e. Az 1231-es megújításról szóló cikk követi e szócikket; az ellenállási záradék külön tétel. A serviensek jogai a latin szövegből olvashatók ki.
A közkeletű kép a fennmaradt hét eredetiről az 1318-as másolat tényével nem egyeztethető. A közkeletű kép a Magna Carta szövegátvételéről nincs bizonyítva. A közkeletű kép a pontos napról a szöveg hallgatásával nem egyezik. A ma ismert legrégebbi hordozó viaszpecsétes másolat, nem aranypecsétes eredeti. A keltezés az évet és a tizenhetedik uralkodási évet adja, napot nem. A Bánk bán kérdése az előző szócikkben marad.
A serviensek birtokán a collecta és a szabad dénár szedésének tilalma, valamint a hívatlan beszállás tilalma a III. cikkely körébe tartozik. A leánynegyed a fiúörökös nélküli serviens birtokának negyedét a leánynak juttatja. Ezek a rendelkezések a királyi serviensek jogait írásba foglalják. A későbbi rendi olvasat a teljes nemességre tágítja a képet; az 1222-es latin szöveg szűkebb. A serviensek társadalmi története külön cikkben következik.
