MBMAGYAR BETYÁR
Árpád-kori királyság

2.5.2

Az 1222-es Aranybulla

Árpád-kori királyság · 1000–1301

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Az 1222-es Aranybulla
Illusztráció

Röviden

A közkeletű kép szerint az 1222-es Aranybulla a magyar Magna Carta, hét fennmaradt aranypecsétes eredetivel, pontos napi keltezéssel, és a teljes nemesség alkotmánya. II. András 1222-ben aranypecséttel megerősített dekrétumot bocsátott ki; a szöveg napi dátumot nem ad; a hét eredeti példány egyike sem ismert; a fő kedvezményezettek a latinban királyi serviensek.

Az 1222-es Aranybulla

A közkeletű kép szerint az 1222-es Aranybulla a magyar Magna Carta, hét fennmaradt aranypecsétes eredetivel, pontos napi keltezéssel, és a teljes nemesség alkotmánya. A források ennél óvatosabb képet mutatnak. II. András 1222-ben aranypecséttel megerősített dekrétumot bocsátott ki; a szöveg napi dátumot nem ad; a hét eredeti példány egyike sem ismert; a fő kedvezményezettek a latinban királyi serviensek.

A kiváltságlevél kibocsátása, fő rendelkezései, szöveghagyománya és a politikai értelmezés vitája a tárgy. Az 1231-es megújítást a következő, a serviensek társadalmi történetét és az ellenállási záradékot a további szócikkek tárgyalják. A szöveg a latin dekrétumra és a szöveghagyomány összefoglalóira támaszkodik. A Bánk bán-kérdés az előző szócikk anyaga; ide csak az 1222-es keret tartozik. A kedvezményezettek és a későbbi nemesi olvasat nem ugyanaz a kör.

A latin szöveg a Szentháromság nevében kezdődik, majd András király teljes stilusával: Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria. A narratio szerint a Szent István adta szabadság némely királyok hatalmaskodása és rossz tanácsosok miatt megfogyatkozott, ezért a nemesek többször kérték az ország megjobbítását. A király a szent királytól adott szabadságot engedi meg, és további rendelkezéseket tesz. Ez a keret a kancellária nyelvén szól.

A szöveg szerint évente, Szent István ünnepén Fehérváron kell megjelenni; akadály esetén a nádor hallgatja meg az ügyeket. A Fehérvárra gyűlésre a latin szerint a servientes szabadon eljöhetnek. Ahol a latin servientest ír, ott királyi servienst kell érteni, nem a későbbi magyar fordítás „nemes” szavát. Servienst hatalmas kedvéért idézés és rendes bírói eljárás nélkül elfogni vagy megrontani nem szabad. A birtokukon bizonyos adókat nem szednek, és hívatlanul nem szállnak rájuk.

Fiúörökös nélküli serviens birtokának negyede a leányé; a többit szabadon intézheti; rokon híján a királyra száll. Országon kívüli hadjáratra a serviensek csak a király költségén kötelesek menni; ha ellenség támad az országra, mindenki köteles kiállni. Egész megyét vagy méltóságot örök birtokul a király nem adományoz. Az új pénz húsvéttól húsvétig járjon; a dénárok olyanok legyenek, mint Béla király idején. A pénzváltó, só- és vámhivatalok élére izmaeliták és zsidók ne kerüljenek.

A rendelkezést hét példányban íratták és aranypecséttel erősítették meg. Egy a pápához, egy az ispotályosokhoz, egy a templomosokhoz, egy a királyhoz, egy az esztergomi, egy a kalocsai káptalanhoz, egy a mindenkori nádorhoz kerüljön. Az 1222-es eredeti példányok egyike sem ismert; a ma ismert legrégebbi szöveghordozó körülbelül 1318-as másolat. I. Lajos 1351-ben is átírta és megerősítette a szöveget. A hét példány tehát rendelkezés, nem fennmaradt múzeumi sorozat.

Ha a király vagy utódai a rendelkezés ellen járnának, a püspökök, más főurak és a nemesek hűtlenség vádja nélkül ellentmondhatnak és ellenállhatnak. Ez az ellenállási záradék a rendelkezés megsértésére vonatkozik; újkori alkotmányos olvasata külön cikk tárgya. Az oklevelet Keled egri prépost és kancellár keze által állították ki 1222-ben, a királyság tizenhetedik évében. A keltezés főpapi névsorában János esztergomi és Ugrin kalocsai érsek is szerepel. Napi dátum a szövegben nincs.

Miért térnek el a források a bulla politikai jelentéséről? Először is, a hagyományos kép szerint 1222 tavaszán ellenzéki mozgalom kényszerítette ki a dekrétumot. A kutatás másik vonala szerint a bulla a király saját politikai eszköze volt, amellyel az „új berendezkedés” elemeit rögzítette. A szövegtan egy része összetett oklevélről beszél: a petíció a servienseké, a narratio és a záradék a kancellária kerete.

Másodszor, a Magna Carta–Aranybulla párhuzam tartalmi hasonlóságokra épül, de szövegszerű átvétel nem bizonyított. A „magyar Magna Carta” formula újkori értelmezési réteg. A középkori magyar krónikák az Aranybullát mint ilyen eseményt nem említik. A cikkelyek I–XXXI. számozása későbbi, 18. századi szokás; az eredeti folyamatos oklevélszöveg. A formula a tizenkilencedik–huszadik századi párhuzamkeresésből ered. A krónikák hallgatása a bulla későbbi hírnevét jelzi, nem korabeli elbeszélést.

Harmadszor, a keltezés csak az évet és a tizenhetedik uralkodási évet adja. A szakirodalom az 1222-es tavaszt tartja valószínűnek; a pontos nap rekonstrukció, nem a szöveg adata. Napi dátumot a szöveg nem tartalmaz. 1231-ben II. András megújította a kiváltságlevelet; ott az ellenállási záradék helyett az esztergomi érsek kiközösítési jogát rögzítették. A valószínűsített ablak az április és a május tája, meghatározott nap nélkül.

Negyedszer, a narratio nobiles-e és a dispositio servientes-e nem ugyanaz a csoport. A fő rendelkezések kedvezményezettjei a latin szöveg szerint elsősorban a királyi serviensek. A későbbi rendi olvasat a teljes nemesség „alkotmányaként” olvassa a bullát; ez az 1222-es szöveg nyelvével csak részben egyeztethető. A serviensek társadalmi története külön cikkben bontakozik ki. A narratio elitje és a dispositio serviensei ezért nem helyettesítik egymást.

A narratio szerint a nemesek többször kérték az ország megjobbítását, mert a Szent István adta szabadság megfogyatkozott. A király a szent királytól adott szabadságot engedi meg nekik és az ország más embereinek. A dispositio fő kedvezményezettjei a latinban a királyi serviensek. A Fehérvárra gyűlés szabadsága a latinban a servienseket illeti. A két csoport – narratio nobiles és dispositio servientes – nem azonos.

A hadkötelezettség kétirányú: országon kívül a serviensek csak a király költségén mennek; ország elleni támadáskor mindenki köteles. Az egész megye örök adományozásának tilalma a birtokpolitika korlátja. Az új pénz egyéves forgalma és a Béla-kori dénár színvonala a pénzügyi rendelkezések közé tartozik. A só- és vámhivatalok élére vonatkozó tilalom izmaelitákat és zsidókat zár ki ezekből a hivatalokból. A fő cikkelyek így több témát fednek.

Az oklevelet Keled egri prépost és kancellár keze által állították ki. A keltezés főpapi névsorában János esztergomi és Ugrin kalocsai érsek szerepel, további püspökökkel; világi méltóságok nincsenek a latin névsorban. A 17. uralkodási év az 1222-es incarnatio évvel együtt adja a keretet. Napi dátum hiányában a szakirodalom a tavaszt rekonstruálja. A keltező sorban tíz főpap áll, világi méltóság viszont nincs.

1231-ben II. András megújította a kiváltságlevelet; ott az ellenállási záradék helyett az esztergomi érsek kiközösítési jogát rögzítették. A 13. századi későbbi szabadságlevelek építenek a hagyományra, de az 1222-es bullát kifejezetten nem nevezik meg. A középkori krónikák az Aranybullát mint ilyen eseményt nem említik. Az ellenállási záradék újkori olvasata külön cikk tárgya. A megújítás részletes menete a következő szócikkben kap helyet.

A kutatás egyik vonala szerint a bullát ellenzéki mozgalom kényszerítette ki; másik vonala szerint a király saját politikai eszköze volt. A szövegtan összetett oklevélről is beszél: petíció és kancelláriai keret. III. Honorius 1222. decemberi levele tömegről és követelésekről tud, de a bulla szövegét még nem ismeri a közvetett közlések szerint. A politikai vita tehát nyitva marad. Mindkét olvasat a szövegben nyitva marad.

I. Lajos 1351-ös átirata a szöveghagyomány fontos állomása az 1318-as másolat mellett. A hét példány közül egy a pápához, egy az ispotályosokhoz, egy a templomosokhoz, egy a királyhoz, egy az esztergomi, egy a kalocsai káptalanhoz, egy a nádorhoz került volna. Az eredetik elvesztése nem cáfolja a rendelkezés szövegét. A viaszpecsétes 1318-as darab másolat, nem 1222-es aranypecsétű eredeti. A közkeletű hét eredeti kép ezért pontosítandó.

Összefoglalva: az 1222-es Aranybulla aranypecsétes kiváltságlevél, nem fennmaradt hét eredeti, és nem napi pontossággal keltezett aktus. A Fehérvárra gyűlés, a per nélküli fogás tilalma, a hadkötelezettség és a hét példány a latin szövegből követhető. A kutatás eltér abban, hogy kényszertermék vagy királyi eszköz volt-e. Az 1231-es megújításról szóló cikk követi e szócikket; az ellenállási záradék külön tétel. A serviensek jogai a latin szövegből olvashatók ki.

A közkeletű kép a fennmaradt hét eredetiről az 1318-as másolat tényével nem egyeztethető. A közkeletű kép a Magna Carta szövegátvételéről nincs bizonyítva. A közkeletű kép a pontos napról a szöveg hallgatásával nem egyezik. A ma ismert legrégebbi hordozó viaszpecsétes másolat, nem aranypecsétes eredeti. A keltezés az évet és a tizenhetedik uralkodási évet adja, napot nem. A Bánk bán kérdése az előző szócikkben marad.

A serviensek birtokán a collecta és a szabad dénár szedésének tilalma, valamint a hívatlan beszállás tilalma a III. cikkely körébe tartozik. A leánynegyed a fiúörökös nélküli serviens birtokának negyedét a leánynak juttatja. Ezek a rendelkezések a királyi serviensek jogait írásba foglalják. A későbbi rendi olvasat a teljes nemességre tágítja a képet; az 1222-es latin szöveg szűkebb. A serviensek társadalmi története külön cikkben következik.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. II. András 1222. évi aranypecsétes dekrétuma (latin szöveg és Corpus Juris Hungarici-féle magyar fordítás).
  2. II. András 1231. évi megújító dekrétuma – magyar fordítás.
  3. III. Honorius pápa levelei (1222. dec. 15. 1223. márc. 29. stb.).
  4. Hungary and the Golden Bull of 1222.
  5. II. András Aranybullája. Történelmi Szemle 53 (2011) 1: 1–38.
  6. A Magna Cartától a szentföldi jogkönyvekig… In: Andreae II… bulla aurea… Budapest, BTK Moravcsik Gyula Intézet – MNL, 2022.
  7. Angol nyelvű bevezető az Aranybulla-kötethez (I. Introduction).
  8. The Realm of St Stephen. A History of Medieval Hungary, 895–1526. London–New York, I. B. Tauris, 2001.
  9. Histoire de la Hongrie médiévale. Le Temps des Árpáds. Rennes, 2000.
  10. Az aranybulla keletkezése és első sorsa. Budapest, MTA, 1899.
  11. Az aranybulla (kritikai latin szöveg). Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6 (1972) 5–26.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak