MBMAGYAR BETYÁR
Árpád-kori királyság

2.3.3

Kálmán törvénykezése

Árpád-kori királyság · 1000–1301

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Kálmán törvénykezése
Illusztráció

Kálmán törvénykezése

A közkeletű kép szerint Kálmán király egyetlen, pontos évhez kötött törvénykönyvben „eltörölte a boszorkánypereket”, és a gyűlés helye Vercelli volt. A fennmaradt decretum azonban évet nem ad; a boszorkány-ügyet a striga és a bűbájosok külön cikkelye kezeli; a helynév kézirati alakja más, mint a magyar fordítás „vercelli” neve.

A tárgy Kálmán fennmaradt világi törvényanyagának szerkezete: Alberik compilatiója, az úgynevezett első törvénykönyv, a zsidókapitulumok külön tömbje, és a nyomtatott törvénytár „második könyvének” szöveghagyománybeli keveredése. A zsinatok önálló története, Dalmácia megszerzése, Álmos herceg konfliktusa és a „könyves” melléknév utóélete másutt bontakozik ki; Szent László törvényeit ez a tárgy nem fejti ki. A forrásrétegek a decretum ajánlólevele, a cikkelyek és a későbbi kiadói hagyomány között válnak szét.

A fennmaradt első törvénykönyvet Alberik, latin névalakban Albericus vagy Albricus állította össze. Ajánlólevele Szerafin esztergomi érsekhez szól. A levél szerint Kálmán gyűlésbe hívta az ország főembereit, és Szent István törvényét a tanács hozzájárulásával rendre átvizsgálta. Semmit el nem rontott, hanem inkább megjavította: nem mint alapot vető, hanem mint feljebb építő. A compilatio tehát István törvényének továbbépítése az ajánlólevél szerint, nem új alapvetés. Az irodalmi prológus rímes prózája a gyűjtés keretét adja, nem a cikkelyek naptári keltezését.

Az ajánlólevél László törvénykönyvét nem említi. A mai forráskritika egy része ezt tudatos mellőzésként olvassa; a szöveg maga csak Istvánt nevezi meg elődként. A gyűlés célja tehát az ajánlólevél szerint István törvényének felülvizsgálata és továbbépítése, nem László anyagának átírása. A lexikoni állítás, hogy László törvényeit is átvizsgálták volna ezen a gyűlésen, az ajánlólevéllel ellentétes, ezért itt nem követhető. A László-törvények külön tárgy; tartalmuk itt nem bontakozik ki.

A gyűlés helyének kézirati neve turzollinum, curzollinum vagy tursollinum alakban fordul elő. A Corpus Juris magyar fordítása „vercelli gyülés”-t ír; ezt a kutatás egy része kiadói vagy kézirati elírásnak tartja, nem olaszországi ténynek. A kiadói hagyomány többsége a helyet Tarcalhoz, illetve Tarczalhoz köti. Kartal azonosítása vitatott marad. A decretum maga a helyet a fenti kézirati alakokkal adja, évszám nélkül; a „vercelli” név nem tény. A helynév vitája tehát a kézirat és a fordítás között áll, nem a törvénycikkelyek naptárában.

A törvénycikkelyek naptári évet nem adnak. A kiadói és hagyományos keltezés szerint a gyűlés „1100 körül”, „valószínűleg 1096 tavaszán”, illetve Szerafin halála miatt „valószínűleg 1104 előtt” helyezhető el. Egyik évszám sem a decretum saját adata. A nyomtatott Corpus címsora „Anno Domini M. C.” jelölést is mutat; ez szintén hagyományos keret, nem a cikkelyek keltezése. A három közelítés együtt áll, egyik sem egyetlen helyes. Szerafin érsekségének kerete a kiadói jegyzetek szerint 1095 és 1104 közé esik; ez csak felső határt ad, nem a gyűlés napját.

A szöveg kézirati hagyománya késői. A fennmaradt másolatok a tizenötödik és tizenhatodik századból ismertek; tizenkettedik századi pecsétes eredetit a kritikai és a nyomtatott kiadások nem mutatnak be. A compilatio autentikussága tehát a szöveghagyományon és a kritikai kiadásokon nyugszik, nem egyetlen korabeli pecsétes példányon. A késői másolás magyarázza a helynév eltérő alakjait és a nyomtatott törvénytár számozási keveredését is. A hagyomány szerint a szövegek általában későbbi másolatokban maradtak fenn. A kései hagyomány nem teszi a decretumot kitalálttá, de a pontos napi kronológiát nem pótolja.

Az 1904-es kritikai kiadás szerint az első könyv a tarcali gyűlés 84 pontos compilatiója. A zsidókról szóló törvény külön, hét fejezetben áll; a zsinati határozatok pedig külön műként állnak. A hagyomány szerint Kálmánhoz két törvénykönyv is kapcsolódik, miközben egy standard magyar összefoglaló egy világi tárgyú törvénykönyvet és két külön zsinatot említ. A mai forráskritika a zsinati részleteket elválasztja; azok a szomszéd témában bontakoznak ki. A két számozási hagyomány nem azonos.

A nyomtatott törvénytár „második könyve” nem egységes Kálmán-decretum. Az első három pont a zsidókapitulumokból való: keresztény cseléd tilalma, kölcsön záloggal és tanúval, nagyobb összegnél pecsétes levél, adásvétel pecsétes cartulával. Az ötödik és a további, zsinati hangvételű pontok – „a szent zsinaton a püspökök mindnyájan” – a kritikai felosztás szerint összekevert nyomtatott anyag. Részletük a szomszéd témában bontakozik ki. A zsidóstatútumok tömbje így elválik a zsinati hangvételű fejezetektől, és csak az előbbi használható itt.

Az első cikkely szerint Szent István egyházi és monostori adományai sértetlenül megmaradnak. A második szerint minden püspökségben évente kétszer tartanak zsinatot Fülöp és Jakab apostolok ünnepén, valamint Szent Mihály nyolcadán; az ispánok és a méltóságok jelenléte is előírt. A kritikai kiadás magyarázata ezeket a napokat május 1-jére és október 6-ára fordítja. A zsinatok önálló története másutt bontakozik ki; itt csak a decretum saját előírása áll. A napok a törvényből, a modern átírás a magyarázatból ered.

A bíráskodás és a birtokrend több cikkelyben jelenik meg. Tüzesvas- és forróvízpróbát csak püspöki székhelyen, valamint Pozsonyban és Nyitrán szabad tartani. A király visszahívja a halászóvizeket, István adományainak és a monostorok mindennapi szükségletének kivételével. István adományainak öröklése tágabb; más királyok adományánál fiú hiányában a testvér, majd a király következik. A pecsétküldés egyházi személyre világi bírótól tilos a vonatkozó pontok szerint. A papok idézése és az ispáni ügyek elválasztása is szabályozott.

Az adó és a vám szabályai is a compilatióban állnak. Az ispán az adóból egyharmadot kap, a király kettőt; a dénáradót Esztergomba kell vinni Szent Mihály napjáig. A vám és az adó tizede a püspököknek jut a vonatkozó cikkelyek szerint. Az országból való kijáráshoz a király és az ispán vámszedőinek pecsétje kell. Ezek a rendelkezések a világi törvénykönyv részét képezik, nem a zsinati anyagét. A határ és a vám így a compilatio saját rendjébe illeszkedik; a zsinati fegyelem részletei nem itt bontakoznak ki.

Az izmaelitákra több cikkely vonatkozik. Gonosz szokás esetén a király elé kell vinni őket. Falvaiknak templomot kell építeniük, a nép felét át kell telepíteni, leányaikat a „mi nemzetünkből” valóhoz kell adni, vendégségben pedig disznóhúst kell enniük. A szabályok a közösségi együttélés és a hitbeli gyakorlat kereteit szabják meg a decretum nyelvén. A részletek a törvény szövegéből olvashatók, nem későbbi összefoglalókból. A pontok a falusi élet mindennapjait is érintik.

A zsidókra vonatkozó első könyvbeli pontok szerint zsidó ne tartson keresztény cselédet; földművelését pogány cselédekkel művelheti; birtoklás engedett, lakhely csak püspöki székhelyen. A külön zsidókapitulumok a keresztény–zsidó kölcsönt és adásvételt záloghoz, tanúhoz és – nagyobb összegnél – pecsétes levélhez kötik. A hét fejezetes tömb a kritikai kiadás szerint elválik a zsinati hangvételű nyomtatott anyagtól. A pecsét és a tanú a forgalom bizonyítását szolgálja. A három pénznél nagyobb összegnél a pecsétes levél a törvénytár szerint kötelező.

A tolvajlás szabályai szigorúak. Húsz dénár értékű lopás tolvajságnak számít; a vétkes tolvajt megfosztják szeme világától; ártatlanul fogottnál a megvakítás tilos. A templomba menekült, lopással vádolt beismerésénél szemet és testcsonkítást az egyházért nem alkalmaznak; bizonyított vétknél a templom nem véd. Magyar nemzetbeli vagy Magyarországon született szolgát – idegen nyelvű behozottak kivételével – és ökrön kívül más barmot ne vigyenek ki. Az ispán bünteti a tilos kivitelét. A templomi menedék tehát feltételes, nem abszolút.

Az ötvenhetedik cikkely latinul így hangzik: „De strigis vero, que non sunt, ne ulla questio fiat.” Magyarul a törvénytár szerint: „A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen.” A hatvanadik cikkely viszont a bűbájosokat, a malefici kategóriáját a főesperes és az ispán emberei elé rendeli. A két pont nem mosható össze; Kálmán nem „törölte el a boszorkánypereket” modern értelemben, hanem a striga vizsgálatát tiltotta, míg a bűbájosokra eljárást írt elő. A két kategória latin megnevezése is elválik.

A források eltérése több rétegből adódik. Először is, a decretum maga helynevet és cikkelyeket ad, naptári évet nem. Másodszor, a kiadói hagyomány 1096, 1100 körül és 1104 előtti keltezést is kínál; ezek következtetések. Harmadszor, a nyomtatott „második könyv” zsidókapitulumokat és zsinati hangvételű kánonokat forraszt össze, míg a kritikai felosztás szétválasztja őket. Aki egyetlen, évhez kötött „felvilágosult” törvénykönyvet lát, a rétegeket összecseréli. A striga és a malefici külön olvasata ugyanezt a rétegződést mutatja.

Összefoglalva: Kálmán fennmaradt világi törvényanyaga Alberik compilatiója Szerafin felszólítására, István törvényének továbbépítéseként. A hely a kéziratok szerint turzollinum-féle alak; a „vercelli” név fordítási vita; a kutatás Tarcal felé hajlik. Évet a cikkelyek nem adnak; az 1096-os, 1100 körüli és 1104 előtti keltezés kiadói. A striga és a malefici külön áll. A zsinatok, Dalmácia, Álmos és a „könyves” utóélet a szomszéd témák tárgya. A nyomtatott második könyv keveredése is ezt a határt jelzi.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Valóban eltörölte Kálmán király a boszorkánypereket?
Az ötvenhetedik cikkely latinul így hangzik: „De strigis vero, que non sunt, ne ulla questio fiat.” A két pont nem mosható össze; Kálmán nem „törölte el a boszorkánypereket” modern értelemben, hanem a striga vizsgálatát tiltotta, míg a bűbájosokra eljárást írt elő.
Hol hozták Kálmán király törvényeit?
A hely a kéziratok szerint turzollinum-féle alak; a „vercelli” név fordítási vita; a kutatás Tarcal felé hajlik. A kiadói hagyomány többsége a helyet Tarcalhoz, illetve Tarczalhoz köti. A helynév vitája tehát a kézirat és a fordítás között áll, nem a törvénycikkelyek naptárában.
Mikor keletkeztek Kálmán király törvényei?
A kiadói és hagyományos keltezés szerint a gyűlés „1100 körül”, „valószínűleg 1096 tavaszán”, illetve Szerafin halála miatt „valószínűleg 1104 előtt” helyezhető el. Szerafin érsekségének kerete a kiadói jegyzetek szerint 1095 és 1104 közé esik; ez csak felső határt ad, nem a gyűlés napját.

Források

  1. Kálmán király dekrétumainak első és második könyve (Corpus Juris Hungarici).
  2. Korai magyar történeti lexikon, „törvények” címszó.
  3. A magyar irodalom története – „A törvények és az Intelmek”.
  4. Korai nyomtatott Corpus Juris / Tripartitum-kötet.
  5. A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest, Szent István Társulat, 1904.
  6. Enchiridion fontium historiae Hungarorum. Budapest, Athenaeum, 1902.
  7. Online Decreta Regni Mediaevalis Hungariae (DRMH online), 2019 – Coloman-bevezető, zsidóstatútumok.
  8. Közjogi elemek a Kálmán korabeli jogforrásokban. Diké 2023/1, 59–76.
  9. „Szent István törvényeinek XVI. századi kézirata…”, Fons XVIII (2011) 2. 111–145.
  10. Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Budapest, Háttér, 1990.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak