MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.6

Korai avar hatalmi központok

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Korai avar hatalmi központok
Illusztráció

Röviden

Írott forrás nem nevezi meg a korai avar kagán székhelyét. A hatalmi központokról szóló tudásunk szinte teljes egészében sírokból, temetőkből és telepekből származik. A leggazdagabb sírok alapján a kutatás a Duna–Tisza közére teszi a kora avar központot, de ez feltevés, nem bizonyított főváros.

A korai avar kaganátusról a közkeletű kép gyakran egy fővárost képzel el: a kagán székhelyét, ahonnan Baján és utódai egyetlen központból irányították a Kárpát-medencét. A források ennél kevesebbet mondanak. Írott forrás nem nevezi meg a kagán székhelyét, a „hatalmi központokról” szóló tudásunk szinte teljes egészében sírokból, temetőkből és telepekből származik. A kutatás a leggazdagabb temetkezések alapján rajzol fel feltételezett központokat, és ezek feltevések, nem bizonyított fővárosok.

Ez a szócikk a korai avar kor időkeretét, a temetkezési szokásokat, az előkelő sírokat és a feltételezett központokat, a hadsereget és a bizánci aranyat, végül a településeket és az életmódot követi. Az avarok bejöveteléről az előző szócikk szól, az avar–bizánci és avar–frank háborúkról a következő. A szöveg jelzi, hol a régészet adata, és hol a kutatás következtetése.

A kora és a közép avar kor a régészeti összefoglalás szerint 568-tól a 7–8. század fordulójáig tart. A feltárt avar kori sírok száma a 2003-as összefoglaló szerint megközelíti a hatvanezret, és ezeknek mintegy harmada tehető a korai és a közép avar korra. A kutatás a kora avar leletanyagban igyekszik elkülöníteni a belső- és közép-ázsiai, a kelet-európai sztyeppei, a helyi késő antik és bizánci, a germán és a szláv elemeket.

A régebbi kutatás a leletanyag markáns változásait új népek beköltözésével magyarázta: 568-ban, 670–680 körül és 700–720 körül egy-egy bevándorlási hullámot feltételezett. A 670–680-as hullámhoz kötötték a „kettős honfoglalás” hipotézisét is. A régészeti összefoglalás szerint ez a hézagos írásos és a nem meggyőző régészeti források alapján régészetileg nem bizonyítható. A kora, közép és késő avar korszakolást a régészeti és az írásos források egybevetésével alapozták meg.

A temetkezési szokások a korai avarság sokféleségét és egymás mellett élő hagyományait mutatják. A régészeti összefoglalás szerint a honfoglaló avarok halotti máglyán megégett lándzsáikat és lószerszámaikat kis mélységű gödörbe rejtették. E halotti áldozatok a belső-ázsiai eredetű csoporttól származhatnak, párhuzamaik türk területeken ismertek; az etnikai hozzárendelés azonban értelmezés. A nomád előkelők, katonai vezetők mellé gyakran lovukat is eltemették, azonos vagy külön sírgödörben.

Ritkábban csak a megnyúzott ló fejét és lábcsontjait helyezték a sírba, ahogyan Zalakomárban, de a lószerszám és a fegyverek ilyenkor is a halott mellé kerültek. A Tisza vidékén letelepült, könnyűlovas, kelet-európai csatlakozó csoportra a fülkesíros temetkezés jellemző, amelynek előzményei a Kaukázus előterében ismertek; ilyen sírok kerültek elő Szegváron és Öcsödön. A fülkesír és egy kelet-európai csoport összekapcsolása szintén értelmezés, amelyet óvatosan kell kezelni.

A Dunántúlon több hamvasztásos temetkezés a régészeti összefoglalás szerint a 7. században betelepült szlávok hagyatékának tartható, így Vácon, Kehidán és Zalakomárban; a szláv besorolás itt is értelmezés. A sírokba ételt, italt, amuletteket, kapszulákat, ólom- és csontcsüngőket, sőt ókeresztény emlékeket, kereszteket és bullákat is tettek. Homokréven, a mai Mokrinban egy csonttárgyra karcolt életfát a kutatás a sztyeppei sámánhit bizonyítékaként értelmezi, feltételesen.

A kora avar társadalom csúcsán az egyeduralkodó kagán állt. A régészeti összefoglalás szerint a kagánokat és más előkelőket titokban, magányosan temették el, legfeljebb egy-két családtag társaságában. Ez a temetkezéstípusokból levont következtetés. A magányos előkelő sírok jelentősége éppen abban áll, hogy a központokat nem városok vagy paloták, hanem ilyen temetkezések alapján próbálja kijelölni a kutatás, mivel írott forrás a székhelyet nem nevezi meg.

1971-ben Kunbábonyban került elő a Kárpát-medence leggazdagabb avar kori temetkezése. A sírban aranyozott ezüstlemezes kerevet, aranylemezes takaró, üveg- és almandinbetétes, aranyveretes díszöv bizánci csattal, aranyveretes fegyveröv, íj, keleti típusú kard, arany ivókürt, madárfejes korbács, tarsoly, tőr és aranyveretes fa ivócsésze feküdt. A halott mellé ezenfelül egy fél kilogrammos aranykorsó és egy mintegy húszliteres bizánci amfora is került, a sír tehát bizánci eredetű tárgyakat is őrzött.

A kunbábonyi férfi 60–65 éves korában halt meg, és embertanilag bajkáli típusú mongolid volt. A régészeti összefoglalás szerint talán az uralkodóház tagja, Baján egyik leszármazottja lehetett. Ez feltételes értelmezés: a kunbábonyi halottat nem szabad Bajánként vagy „a kagánként” bemutatni. A sír gazdagsága kiemelkedő rangot jelez, de a pontos személyt és címet sem írott forrás, sem felirat nem adja meg egyértelműen.

Magas rangú, a kagáni családhoz tartozó személyek temetkezései alapján a régészeti összefoglalás szerint feltételezhető, hogy a kora avar hatalmi központ a Duna–Tisza közén helyezkedett el. Ilyen temetkezések ismertek Bócsáról és Kecelről. Kunbábony, Bócsa és Kecel mint hatalmi központ tehát hipotézis, nem bizonyított főváros. A kutatás a leggazdagabb sírok földrajzi sűrűsödéséből következtet a központ helyére, és ez a módszer maga is korlátozott.

Más előkelők és katonai vezetők a szállásterületük központjában, kis családi sírkertekbe temetkeztek, például Szentendrén, Csókán és Szegváron. A fegyveres köznép falvakban élt. Több száz síros, nyugat–keleti tájolású soros temetőiben központi helyen a fegyveres, díszöves lovas harcosok sírjai fekszenek, körülöttük családtagjaik és szolgáik. A temetők szerkezete a kutatás szerint az avar kor elején nagycsaládi-nemzetségi szervezetre utal, de ez is a kutatás következtetése.

A Dunántúl keleti felén, Zamárdiban és Budakalászon több ezer síros temetők szokatlanul nagy településre utalnak, a háttérben népmozgások és áttelepítések sejthetők. Ezek a nagy temetők azonban nem azonosak a politikai központtal: egy sok sírból álló temető népes közösséget jelez, nem a kagán székhelyét. A kutatás ezért különválasztja a gazdag magányos sírokra épülő központ-hipotézist és a népes közösségeket jelző nagy temetőket.

A hatalmi viszonyok változásait is a sírok mutatják. A közép avar kor fejedelmi rangú temetkezései Ozorán és Igaron a régészeti összefoglalás szerint új hatalmi központ kialakulására utalnak. A középréteg szablyás lovassírjai Iváncsán, Dunapentelén, Budapesten és Gyenesdiáson kerültek elő. Az „új központ” itt is régészeti következtetés. A közép avar kor időhatárai vitatottak, de egyre elfogadottabb a 7. század közepe és a 8. század eleje közötti keltezés.

A közép avar korban a régészeti összefoglalás szerint folyamatosság és újdonság egyaránt megfigyelhető. Az ékszertípusok, a kézműves ismeretek és a temetkezési szokások továbbélése a helyben maradó népességre utal. Ugyanakkor új tárgytípusok is megjelennek: szablyák, új kengyelek, zablák és viseleti elemek. Hátterükben a kazárok elől menekülő kelet-európai népek, bolgárok betelepedése sejthető, de ez feltételes, és a politikai kerete a háborúkról szóló szócikkhez tartozik.

A hatalom katonai alapját a hadsereg adta. Derékhada kopjás, páncélos nehézlovasság volt, amelyet könnyű fegyverzetű lovasnomádok, valamint gyalogos szláv és gepida segédcsapatok egészítettek ki. A régészeti összefoglalás szerint az avarságnak köszönhető a lovaglást megkönnyítő, Európában korábban ismeretlen vaskengyel meghonosítása. A kengyelek és a fegyverek sírokból ismertek, így a hadsereg képe is elsősorban a temetkezésekből rajzolódik ki, nem pedig írott leírásokból.

A korai avar temetkezések gazdagok arany- és ezüsttárgyakban, amit a régészeti összefoglalás a bizánci aranyadóval, az ajándékokkal és a zsákmánnyal magyaráz. A sírok többségét röviddel a temetés után kifosztották. A bizánci import sokféle: amforák, pénzek, összecsukható székek, selymek, mérlegek, fülbevalók, keresztek és övdíszek kerültek elő. A gazdag sírok tehát a bizánci aranyáramlás következményei is; az adó és a háborúk részleteit a következő szócikk tárgyalja.

Az avar uralom alatt más közösségek is éltek. Kelet-dunántúli ásatások, így Budakalász, Kölked, Környe, Szekszárd és Zamárdi meroving és gepida jellegű leleteket is hoztak, amelyek az avar uralom alatt élő, magasabb helyzetű germán vezetőréteg meglétére utalnak. Keszthely környékén késő antik kultúrájú népesség élt, ókeresztény korongfibulákkal; központja a fenékpusztai késő római erőd volt, háromhajós templommal. Ez is mutatja, hogy a kaganátus nem egyetlen központból álló, egynemű terület volt.

A települések a hatalmi központok helyett a mindennapokat mutatják. A kora avar falvakban három-öt méter széles, négyszögletes, félig földbe mélyített, ágasfás-szelemenes házak, gazdasági épületek és tárolóvermek álltak. Dunaújvárosban 39 házat és hat szabadtéri kemencét, Kölkeden 150 házat tártak fel. A házak sarkaiban agyagkupolás vagy kőkemencék voltak, a településeket árkok vették körül, és a laza, szabálytalan szerkezet a közép avar korban sem változott.

Az állatcsontleletek között a juh és a sertés nagy száma a kutatás szerint arra utal, hogy nem a nomád állattartás, hanem a letelepült életmód volt jellemző. A Dunántúlon Zamárdiban és Tarjánpusztán vasolvasztás nyomai, Szekszárdon több edényégető kemencével fazekastelepülés került elő. Ötvösöket szerszámaikkal együtt temettek el Kunszentmártonban, Mezőbándon és Csákberényben, ami a presztízsjavak készítőinek kiemelt szerepére utal. A gazdasági élet tehát több helyen, egymás mellett folyt.

A források azért nem adnak egyértelmű képet a korai avar központokról, mert nincs olyan írott forrás, amely a kagán székhelyét megnevezné. A régészet a sírok gazdagságából, a temetők méretéből és a telepekből következtet, és ezek a következtetések más-más kérdésre felelnek. A leggazdagabb sírok alapján a kutatás a Duna–Tisza közére teszi a kora avar központot, de ez feltevés, amelyet a további feltárások erősíthetnek vagy módosíthatnak.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Hol volt a korai avar kagán székhelye?
Írott forrás nem nevezi meg a kagán székhelyét. A leggazdagabb sírok alapján a kutatás a Duna–Tisza közére teszi a kora avar központot, de ez feltevés. Ilyen temetkezések ismertek Bócsáról és Kecelről. A régészeti összefoglalás szerint Ozora és Igar egy későbbi, közép avar kori új központra utalhat.
Ki volt a kunbábonyi halott?
A Kárpát-medence leggazdagabb avar kori temetkezése 1971-ben került elő Kunbábonyban. A férfi 60–65 éves korában halt meg. A régészeti összefoglalás szerint talán Baján egyik leszármazottja lehetett, de ez feltételes értelmezés: a pontos személyt és címet sem írott forrás, sem felirat nem adja meg.
Hány avar kori sírt ismerünk?
A feltárt avar kori sírok száma a 2003-as összefoglaló szerint megközelíti a hatvanezret, és ezek mintegy harmada tehető a korai és a közép avar korra. A sírok többségét röviddel a temetés után kifosztották. A nagy temetők népes közösséget jeleznek, nem a kagán székhelyét.

Források

  1. Kézai Simon: Gesta Hunnorum et Hungarorum.
  2. Anonymus: Gesta Hungarorum.
  3. Anonymus – Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Budapest, Osiris, 1999 (Millenniumi Magyar Történelem – Források).
  4. A korai és a közép avar kor. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 302–308.
  5. A kései avar kor. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 308–312.
  6. The Avars. A Steppe Empire in Central Europe, 567–822. Ithaca – London, Cornell University Press, 2018.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak