MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.6

Avar–bizánci és avar–frank háborúk

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Avar–bizánci és avar–frank háborúk
Illusztráció

Röviden

Az avar háborúk nem egyetlen hosszú pusztítás voltak. Sirmium nem egy év alatt került avar kézre, a birodalom gyakran inkább fizetett, mint harcolt, nyugaton pedig a frankokkal és a bajorokkal hol összecsapások, hol követjárások váltották egymást. A 626-os konstantinápolyi ostrom kudarccal végződött.

Az avar háborúkról a közkeletű kép két nagy jelenetet őriz: a kagán seregét Konstantinápoly falai alatt 626-ban, és egy hosszú, egyenletes pusztítást, amelyben a lovas hatalom évről évre kifosztja a Balkánt. A korabeli források ennél tagoltabb történetet mondanak el. Sirmium nem egy év alatt került avar kézre, a birodalom gyakran inkább fizetett, mint harcolt, nyugaton pedig a frankokkal és a bajorokkal hol összecsapások, hol követjárások váltották egymást.

Ez a szócikk a 6. század végi balkáni háborúkat, a 626-os ostromot, a 7. századi hatalmi átrendeződést és a nyugati határ 8. századi alakulását követi, egészen a 788-as frank határrendezésig. Az avarok bejöveteléről és a korai hatalmi központokról az előző szócikkek szólnak, Nagy Károly 791-től induló hadjáratairól egy későbbi. A szöveg jelzi, hol beszél korabeli forrás, és hol a kutatás összegzése.

A balkáni háborúk első szakaszáról Menandros, a 6. századi bizánci történetíró töredékei tudósítanak a legrészletesebben. Eszerint a gepida királyság bukása után a rómaiak helyőrséget tettek Sirmiumba, Baján kagán pedig ostromolni kezdte a várost. Menandros szerint két követet, Vitalianust és Comitát bilincsbe veretett, ami a követek sérthetetlenségének megsértése volt. A kutatás ezt az első ostromot nagyjából 568/569-re keltezi; maga a töredék nem ad évszámot.

Menandros elbeszélésében Baján nem akart eredmény nélkül elvonulni. Kis ajándékot kért: egy ezüsttálat, kevés aranyat és egy „szkíta” tunikát. Bonus, a római fél képviselője nem mert a császár engedélye nélkül adni. Baján erre dühében tízezer kutrigurt küldött a Száván át Dalmácia felé, maga pedig a korábbi gepida területre vonult. A töredék szerint az ostrom tehát követelésekkel, alkudozással és mellékhadjáratokkal keveredett, nem egyetlen döntő ütközet volt.

A követelések Konstantinápolyba is eljutottak. Menandros szerint Targitius, a kagán követe Sirmium átadását kérte, továbbá azt az évi fizetséget, amelyet Justinianus a kutriguroknak és az utriguroknak adott, hiszen Baján őket legyőzte. Kérte Usdibad gepida kiadását is. Justinus császár mindezt elutasította. Baján érvelése szerint a gepida örökség jogán járt neki Sirmium, a birodalom álláspontja szerint viszont nem, és ez a nézeteltérés a következő években is meghatározta a viszonyt.

A város végleges sorsáról Menandros a Tiberius császár alatti blokád kapcsán ír. Az avarok áthidalták a Szávát, és elvágták a város utánpótlását; Sirmiumban éhínség támadt, a lakosok végül, a töredék szavával, egyetlen köpenyben hagyták el a várost. Az átadás feltételei között a hátralékos arany és egy szökevény kiadatása szerepelt. A kutatás az átadást kb. 580–582-re teszi. Theophylaktos Simokattés később úgy hivatkozott Menandrosra, mint aki „világosan elbeszélte”, hogyan esett el Sirmium.

Sirmium tehát nem egy csapásra lett az avaroké. Menandros töredékeiben egy korai, nagyjából 568/569 körüli ostromkísérlet és egy jóval későbbi, kb. 580–582-re keltezett blokád áll egymás mellett, köztük követjárásokkal és alkudozással. A kutatás összefoglalása szerint ugyanakkor az avarok 568 és 626 között szinte folyamatosan támadták a birodalmat, elpusztították az al-dunai határerődöket, Sirmiumot és Singidunumot is dúlták. A két kép nem cáfolja egymást, de az összefoglaló elnagyolja a töredékek időrendjét.

A háborúk mellett a pénz volt a viszony másik pillére. Menandros szerint Tiberius idején a birodalom évente mintegy nyolcvanezer aranyat, a forrás szavával nomismát fizetett az avaroknak, és Sirmium átadásakor három év hátralékát is követelték. A kutatás szerint Bizánc évről évre növekvő összeggel vásárolta meg a békét, és ez az összeg 626-ra elérte a kétszázezer aranysolidust. A két szám nem ugyanarra az évre és nem ugyanarra a megállapodásra vonatkozik, ezért nem olvasztható egybe.

Az avarok nemcsak ellenfelei voltak a birodalomnak. Menandros szerint Tiberius idején Baján római kérésre a szlávok ellen vonult, és a töredék szerint állítólag mintegy hatvanezer páncélos lovassal kelt át a folyón. Menandros a kagán indítékai között a szlávoknál felhalmozott zsákmány, köztük a rómaiaktól elrabolt arany megszerzését is említi. Menandros elbeszélésében tehát a szövetség és az ellenségeskedés ugyanazon évtizeden belül váltakozott, és mindkettőnek ára volt a birodalom számára.

A kutatás összegzése szerint a 6. század végi és 7. század eleji avar támadások mélyen érintették a Balkánt: a hadjáratokban foglyok ezreit hurcolták el, és a támadások nyomában szlávok tömegei telepedtek meg a félszigeten. A szlávok megjelenéséről külön szócikk szól. Itt csak annyi a lényeg, hogy a kutatás a balkáni szláv megtelepedést az avar hadjáratokkal összefüggésben tárgyalja, és nem egyetlen hódítás, hanem évtizedeken át tartó nyomás következményének tekinti.

A nyugati szomszédokkal is korán megkezdődtek az összecsapások. Paulus Diaconus, a 8. század végén író longobárd történetíró szerint Chlothar frank király halálának hírére a „hunok, akiket avaroknak is neveznek” Sigibert király ellen indultak. Előbb Sigibert győzött Türingiában, az Elba mellett, egy újabb összecsapásban azonban az avarok kerekedtek felül. Paulus elbeszélése szerint tehát az avar–frank viszony már a 6. században fegyveres érintkezéssel kezdődött, jóval Nagy Károly kora előtt.

Az avarok legnagyobb vállalkozása 626-ban Konstantinápoly ostroma volt. A Chronicon Paschale, egy 7. századi bizánci krónika szerint június 29-én érkezett a falak elé egy nagyjából harmincezer fős avar előőrs, július 29-én pedig maga a kagán a teljes sereggel. Július 31-én a Polyandrion-kaputól a Pemptonig folyt a harc; elöl fegyvertelen szláv gyalogosok, mögöttük páncélos gyalogság állt, és az avarok ostromgépeket is felvonultattak.

A kutatás összegzése szerint az ostromban gepida, szláv és bolgár gyalogosok is részt vettek. A Chronicon Paschale szerint Shahvaraz perzsa hadvezér seregével a Boszporusz ázsiai partján, Khalkédónnál várta a kagánt. Hogy közös haditervről vagy csak párhuzamos érdekről volt-e szó, abban a kutatás megosztott. A városban Bonus patricius és a tisztviselők tárgyaltak, a kagán a város átadását követelte, Herakleios császár távollétében pedig a védők a falakra és a flottára támaszkodtak.

Az ostrom kudarccal végződött. A Chronicon Paschale a város megmenekülését a Theotokosz, az Istenszülő közbenjárásának tulajdonítja, és a keleti egyház azóta is ünnepli a szabadulást. Ez a forrás vallásos kerete, nem hadtörténeti magyarázat. A kutatás összegzése szerint a 626-os vereség az avarok külső és belső meggyengülését jelezte. A forrás szerint a falak alatt sem egyetlen nap döntött: a június végi előőrstől a július végi rohamokig hetek teltek el.

A meggyengülés nyugaton is megmutatkozott. Fredegar frank krónikája szerint Samo, egy frank kereskedő a vendekhez, vagyis szlávokhoz ment kereskedni, akik ekkor már fellázadtak az avarok, a krónika szóhasználatában „hunok”, és a kagán ellen. Samo a harcokban kitűnt, a szlávok királlyá választották, és harmincöt évig uralkodott. A krónika a történetet Chlothar király egyik uralkodási évéhez köti, a kutatás pedig eltérően keltezi; óvatosan annyi mondható, hogy a 620-as években történt.

A kutatás szerint a 630-as években keleten is megrendült az avar fennhatóság: a Kubán vidéki bolgárok fellázadtak, és Kuvrat vezetésével Bizánc védelme alatt álló kaganátust hoztak létre. Hasonló módon váltak függetlenné a karintiai és a dalmáciai szlávok is. Ezek az adatok összefoglalásból ismertek, korabeli forrásukat a szócikk nem nevezi meg. A 626 utáni évtizedek képe ezért a kutatásban inkább a peremvidékek elszakadásáról szól, mint újabb hódításokról.

A kutatás szerint a 670-es és 680-as években a kazárok elől menekülő néptöredékek, köztük onogurok telepedtek a Kárpát-medencébe. Régészeti nyomaik azonban nem egyértelműek: az új tárgytípusok, például a szablya, belső fejlődés eredményei is lehetnek. A régészeti és történeti összegzés szerint az bizonyos, hogy a Bécsi-medence és Dél-Szlovákia megszállásával kibővült a településterület, új temetők és hatalmi központok jelentek meg. Ez hatalmi átrendeződésre utal, etnikai azonosításra azonban nem elég.

A 7. század végén az avar külpolitika ismét élénkült. A kutatás szerint 678-ban a kagán követei IV. Konstantin bizánci császárnál jártak, 680 táján pedig az avarok elfoglalták Lauriacumot, a mai ausztriai Lorch vidékét, és a kaganátus nyugati határa az Enns folyó lett. A kutatás szerint ezt a határt a 692-ben kötött békében a frankok is elismerték. Ezeknek az évszámoknak a korabeli forráshelyét a szócikk nem nevezi meg, ezért összefoglaló adatként kezelendők.

A 8. században a kagán a kutatás szerint ritkán, akkor is inkább helyi jellegű konfliktusokba keveredett: a bajorokkal 703-ban és 714-ben, az Alpok vidéki szláv törzsekkel 740 körül. Az Itáliába költözött longobárdokkal ugyanebben az időben baráti, szövetségesi viszonyt tartott fenn. Ezek az évszámok szintén összefoglalásból ismertek. A kutatás képe szerint a nagy bizánci háborúk korához képest a nyugati határon kisebb, helyi összecsapások jellemezték a századot.

A frank birodalmi évkönyvek, az Annales regni Francorum szerint 782-ben a lippspringei gyűlésre a kagán és a jugurrus követei is eljöttek. 788-ban a viszony megfordult. Az évkönyv szerint Tasziló bajor herceg letétele után a herceg az ingelheimi gyűlésen beismerte, hogy az avarokhoz küldött, és ugyanebben az évben négy összecsapás következett. Itáliában a frankok győztek, az évkönyv „Ibose mezején”, vagyis feltehetően az Ybbs vidékén a bajorok és a frankok, egy avar bosszúhadjárat pedig vereséggel végződött, sokan a Dunába fulladtak.

Az évkönyv frank nézőpontból ír: az avar támadást Tasziló „csalárd tanácsának” tulajdonítja, a győzelmeket pedig a frank és a bajor fegyvereknek. Az összecsapások után az évkönyv szerint Nagy Károly Regensburgban rendezte a bajor határt az avarok ellen. Ezzel a határrendezéssel zárul a szócikk tárgya: a 791-ben induló frank hadjáratokat és a kaganátus utolsó évtizedeit a következő szócikkek tárgyalják, külön forrásokra támaszkodva.

Az avar háborúk története azért rajzolódik ki olyan eltérően, mert a források más-más nézőpontból és más-más időben szólnak. Menandros a bizánci diplomácia alkuit őrizte meg töredékekben, a Chronicon Paschale egy ostromot írt le vallásos keretben, Fredegar és Paulus Diaconus nyugati szemmel beszélt az avarokról, a frank évkönyv pedig az udvar győzelmi nyelvén. Számos évszám csak a kutatás összegzéséből ismert, ezért a kutatás folyamatról beszél, nem egyetlen döntő háborúról.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor került Sirmium avar kézre?
Nem egy csapásra. Menandros töredékeiben egy korai, nagyjából 568/569 körüli ostromkísérlet és egy jóval későbbi blokád áll egymás mellett. A Tiberius császár alatti blokád idején a városban éhínség támadt, és a lakosok végül elhagyták. A kutatás az átadást kb. 580–582-re teszi.
Mi történt 626-ban Konstantinápolynál?
Az avarok legnagyobb vállalkozása 626-ban Konstantinápoly ostroma volt. A Chronicon Paschale szerint június 29-én egy nagyjából harmincezer fős avar előőrs érkezett a falak elé, július 29-én maga a kagán. Az ostrom kudarccal végződött; a kutatás szerint ez az avarok meggyengülését jelezte.
Fizetett-e Bizánc az avaroknak?
Igen. Menandros szerint Tiberius idején a birodalom évente mintegy nyolcvanezer aranyat fizetett az avaroknak, és Sirmium átadásakor három év hátralékát is követelték. A kutatás szerint Bizánc évről évre növekvő összeggel vásárolta meg a békét, a pénz tehát a viszony másik pillére volt.

Források

  1. The Fourth Book of the Chronicle of Fredegar with its Continuations.
  2. Paulus Diaconus: Historia Langobardorum II.10.
  3. Theophanes: Chronographia.
  4. Annales regni Francorum 741–829.
  5. A korai és a közép avar kor – Történet. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 302–303.
  6. A kései avar kor – Történet. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 308–309.
  7. The History of Menander the Guardsman. ARCA 17. Liverpool, Francis Cairns, 1985.
  8. Chronicon Paschale 284–628 AD. Translated Texts for Historians 7. Liverpool University Press, 1989.
  9. The Avars. A Steppe Empire in Central Europe, 567–822. Ithaca – London, Cornell University Press, 2018.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak