MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.4

Aquincum, Savaria, Sopianae, Gorsium

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A pannoniai római városokat a közkeletű kép gyakran négy múzeumi rommezőre szűkíti: Aquincum, Savaria, Sopianae és Gorsium. A négy hely azonban nem egyforma város volt, és nem is egy időben töltötte be ugyanazt a szerepet. Aquincum a Duna menti katonai és polgári központ, Savaria a Borostyánkő-út coloniája és később helytartói székhely, Sopianae a belső tartományi város ókeresztény temetőjével, Gorsium pedig a szentélykörzetéről ismert település.

Ez a szócikk a városi rangot, az alapítást, a topográfiát és a provinciában betöltött szerepet követi az 1. század közepétől az 5. századig. A legiotábor és a limes működése, a romanizáció általános képe és a 4–5. századi visszavonulás más szócikkek tárgya. A késő római adatok itt csak a városi szerep jelzésére szolgálnak, nem a határvédelem vagy a kivonulás részleteire. A négy város sorsát a szomszédos szócikkekhez kötve tárgyaljuk, nem önálló várostörténetként.

Aquincum a Solymári-völgyön átvezető kelet–nyugati út és a Duna menti út kereszteződésében, egy fontos átkelőnél alakult ki. Három része volt: a legiotábor, a katonaváros és a polgárváros. A későbbi polgárváros helyén nem ismerünk római kor előtti települést. A közelben a Gellérthegy–Tabán eraviscus telepe azonban túlélte az oppidumot, ahogy a kelta törzsekről szóló szócikk is említi a tabáni erődítetlen telep továbbélését.

A legkorábbi római objektumok katonai jellegűek, feltehetően Domitianus korából, amikor a legio II Adiutrix állandó óbudai állomáshelyére költözött. A tábor részletei a dunai limesről szóló szócikkbe tartoznak. Ptolemaiosz Alsó-Pannonia Duna menti városai között sorolja fel Aquincumot; ugyanott a keleti, északi részen az Aravisci neve is megjelenik a földrajzi leírásban. A város tehát Ptolemaiosz felsorolásában is egyértelműen a Duna vonalához kötődik.

A vicus jellegű település 120 körül municipium rangot kapott, mint a Pannonia Inferior fővárosához tartozó település. A municipiumrangot Hadrianus adta, Carnuntummal együtt; a 2003-as magyar régészeti szintézis szerint először Pannoniában nem a canabae, hanem a polgári közösség kapta. 194-ben Septimius Severus alatt a municipium a katonavárossal közösen colonia rangra emelkedett, feliratok tanúsága szerint. A feliratok számát a szintézis nem közli.

A városi ordo működésének legkésőbbi feliratos adatai a 4. század első évtizedéből valók; helyben lakás nyoma a 4. század utolsó harmadáig mutatható ki. Az 1880 óta szinte folyamatos ásatások a város kb. negyedét tárták fel, főleg a keleti részt. A városfalon kívül amphitheatrum, forrásfoglalás, vízvezeték, vendégfogadó, temetők és ipartelepek kerültek elő a feltárások során. A város így a késő ókorig lakott maradt, de az ordo működése hamarabb elhallgat.

A szabálytalan utcaháló a Severus-kori átépítésből ered: szűk sikátorok és hosszúházak jellemzik; a keleti és észak-afrikai betelepülők magyarázata értelmezés. Az eredeti, 2. század eleji insularendszer csak a két főút mentén maradt meg. A fórumon állt az államvallás temploma; basilica, nagy közfürdő, tabernasor, vásárcsarnok és collegiumi székházak egészítették ki. Kb. hat közfürdő ismert. A régészeti park ma a Severus-kori városképet mutatja.

A lakóházak között peristyliumos, középfolyosós és hosszúházak egyaránt előfordultak. A szentélyek és a collegiumi székházak a városi közösség vallási és társadalmi életét jelzik. A 2003-as szintézis szerint a polgárváros Severus-kori képe a mai parkban is ezt a korszakot mutatja, nem az 1. századi kezdeteket. Aquincum tehát a 2–3. század fordulóján nyerte el azt a városképet, amely a feltárásokból leginkább ismert.

Savaria alapítása a Kr. u. 1. század közepére esik. Claudius a Borostyánkő-út mellett Colonia Claudia Savaria néven várost alapított, és ide telepítette a legio XV Apollinaris kiszolgált katonáit. Idősebb Plinius a Naturalis historia III. könyvében „colonia Divi Claudi Savaria” néven említi, Scarabantia Iuliával együtt, a noricumi szakaszban, a „deserta Boiorum” mellett. A colonia tehát Claudius uralkodásához (41–54) kötődik a Plinius-féle név alapján.

Savaria a Borostyánkő-út és az Arrabona, Brigetio, Aquincum, Sirmium felé kiágazó utak csomópontjában feküdt; a 2003-as szintézis szerint feltehetően egy katonai tábor helyén, bár régészeti nyomát a szintézis nem közli. Az alapításkor a Borostyánkő-úthoz igazított szabályos, derékszögű utcarendszert mértek ki. Az 1. században jórészt fából építkeztek; a 2. századtól a házakat azonos tájolásban kőfalúra építették át, az utcákat bazaltkővel burkolták, körülbelül hat méter szélesen, és árkádos háztömbök, boltozott csatornák készültek.

Pannonia kettéosztása után, 107-től Savaria lett Felső-Pannonia császárkultuszának és tartományi gyűlésének székhelye. A város nyugati határán épült a császárkultusz oltára, a szentkerület és a gyűlés épületei. A Diocletianus-kori átszervezéstől Pannonia Prima polgári központja volt, itt székelt a helytartó; a 2003-as szintézis szerint császárok is megfordultak itt, köztük II. Constantius és I. Valentinianus. A császári tartózkodások ókori forráshelyét a szintézis nem nevezi meg külön.

Az 5. század elején a lakók egy része délre menekült. A megmaradt épületeket a 2003-as szintézis szerint 456. augusztus 7-én földrengés döntötte romba; a földrengés ókori forráshelyét a szintézis nem nevezi meg, ezért az adat óvatosan kezelendő. A Sabaria név a középkorig fennmaradt. A város kutatástörténete a 18. század végétől indul; a Romkert késő császárkori épülete 17×46 méteres mozaikpadlós díszteremmel a 20. századi ásatásokból ismert, az Iseum pedig az 1950-es évek közepén került elő.

Sopianae térségének lakói a római foglaláskor illír Andizetes és kelták voltak, talán a Hercuniates; a helyhez kötés értelmezés, Plinius és Ptolemaiosz törzsneveire támaszkodik. A név valószínűleg kelta, a sop- tő mocsaras helyre utal. A várost csak az Itinerarium Antonini és Ammianus Marcellinus említi. Az egyetlen feliratos emlék, a „cives So[pianenses]” kiegészítése kétséges, ezért a városnév epigráfiai bizonyítéka gyenge a 2003-as szintézis szerint.

Alapítása feltehetően Hadrianus alatt történt, több más pannoniai municipiummal együtt; a hadrianusi dátum analógia. Néhány 1. század végi katonai sírkő alapján katonai előzmény elképzelhető, de régészeti nyoma nincs. A kb. 500×400 méteres város a mai pécsi belváros utcahálózatában feküdt. A postapalota alatt középületek kerültek elő – a kutatás szerint itt a fórum –, nyugatabbra közfürdő, délkeletre beneficiarius-állomás; a Sopianae téren 2–3. századi beépítés és öt apszisos fürdő ismert.

Ammianus Marcellinus XXVIII. könyvében Maximinusról írja, hogy „apud Sopianas Valeriae oppidum” született, apja a helytartói hivatal számvevője, tabularius praesidialis officii volt. Ebből a kutatás arra következtet, hogy a 4. században Valeria tartomány polgári helytartójának Sopianae-ban volt a székhelye; ez következtetés, nem közvetlen bizonyíték. Késő római városfal is ismert a Citrom utcában; feltehetően helytartói palota állt a postapalota alatt, és valószínű püspökség is volt.

Az északi temetőben kb. 600 sír került elő, zömmel 4. századiak. Több mint tucatnyi sírkápolna ismert egy, három, hét apszissal és egy nyolcszögű formával. Ó- és újszövetségi freskók díszítik őket: bűnbeesés, Jónás, Dániel, Péter és Pál, Krisztus-monogram. Egyes kápolnák a népvándorlás kor végéig használatban maradtak; a háromkaréjú kápolna 8–9. századi freskója erre utal. Pécs középkori neve, Quinque Basilicae, valószínűleg ezekből a kápolnákból ered.

Gorsium Tác mellett, Fejér megyében feküdt. Ásatásai 1934-től, sűrűn 1958 és 1998 között, legutóbb 2015-ig tartottak. A szentélykörzetben talált TE.PR bélyeges téglák alapján a kutatás egy része itt kereste Pannonia Inferior tartományi gyűlését és templum provinciae-jét. Ezt már az 1990-es évek elején kérdőjellel vitatták. A 2003-as szintézis szerint a tartomány kultuszközpontját még nem sikerült azonosítani; egy újabb tanulmány szerint Aquincum, Gorsium és Mursa is szóba jön, és a gyűlés helye időben változhatott.

Gorsiumból két feliratos töredék ismert, amelyek a Dii Magninak, vagyis a Nagy Isteneknek szóltak; ez feltehetően Róma előtti hagyomány továbbélése. Egy Iuppiter Optimus Maximus Dolichenusnak szóló oltár is ismert. A feliratok másodlagos helyzetben, eredeti helyükről elmozdítva kerültek elő. A településen capitoliumi templom alapfalai is ismertek, a fórumon pedig a capitoliumi szentély előtt két medencés nymphaeum állt a Nimfák és a Forrásisten ábrázolásával; a 2003-as szintézis ezt Pannonia leglátványosabb térdíszítésének nevezi.

Helyi terra sigillata-gyártás is folyt Gorsiumban; Severus Alexander korában keleti típusú üvegkelyhek készültek itt, műhelyleletek és üvegolvadék alapján. A 4. században a szentélykörzet területén feltehetően falakkal körülvett belső erőd épült. A lelőhely Gorsium–Herculia néven is ismert, a Herculia név keltezését azonban a felhasznált források nem adják meg. Ugyanígy hiányzik a felhasznált forrásokból Gorsium alapításának ideje, ezért ez a szócikk arra nem közöl évszámot.

A viták középpontjában Alsó-Pannonia tartományi kultuszközpontja áll. Felső-Pannoniában Savaria szerepét a 2003-as szintézis tényként közli. Alsó-Pannoniában a gyűlés a két évszázad alatt helyet is változtathatott; a tartomány létrejöttekor az egyetlen város Sirmium volt, ezért kezdetben valószínűleg ott ülésezett. Gorsium tehát a kutatás egy része szerint tartományi kultuszközpont lehetett, de ez nem bizonyított. Sopianae helytartói szerepe Ammianus megjegyzéséből következő értelmezés, nem feliratos bizonyíték.

A források rétegei eltérnek. Plinius és Ptolemaiosz a városneveket és a földrajzi helyzetet adják; Ammianus egyetlen megjegyzése Sopianae helytartói környezetére utal. A rangemelések és a topográfia főleg feliratokból és ásatásokból ismertek. A 2003-as szintézis ezeket összefoglalja, de több kulcspontnál – a 456-os földrengés forrása, Gorsium alapítása, a cives So[pianenses] felirat pontos olvasata – a szócikk forrásai nem adnak teljes választ. Ezért a szöveg a bizonytalanságot is kimondja.

A provincia megszervezéséről az előző szócikk szól, a dunai limes működéséről a következő. A romanizáció és a helyi lakosság viszonya, valamint Dacia provincia a keleti peremen külön szócikkekben következik. A négy város története így városi rangokból, feliratokból, ásatásokból és néhány ókori említésből áll össze, és szerepük pontos határáról, különösen Gorsium tartományi szerepéről a kutatás ma is vitatkozik. A következő szócikk a határvédelem működését bontja ki.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Idősebb Plinius: Naturalis historia III.146.
  2. Ptolemaiosz: Geógraphiké II.15 (Alsó-Pannonia).
  3. Ammianus Marcellinus XXVIII.1.5.
  4. MNM Régészeti Adatbázis, Tác, Gorsium lelőhely.
  5. Aquincum. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 227–229.
  6. Savaria. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 224–225.
  7. Sopianae. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 231–232.
  8. A pannoniai városok kialakulása. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 221–222.
  9. A pannoniai városok vallási élete. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, VIII. fejezet.
  10. The Seat of the Provincial Assembly and the Forum Provinciae of Pannonia Inferior during Trajan's Age.
  11. Az eraviscus pénzverés. Numismatica Pannonica III. Budapest, 2021, 11–21.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak