MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.4

A dunai limes működése

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A dunai limes működése
Illusztráció

A dunai limest a közkeletű kép gyakran falnak vagy zárt védővonalnak képzeli a Duna mentén. A források ennél összetettebb képet adnak. A pannoniai határ ripa volt: táborok, őrtornyok, limesút és túlparti ellenőrzési pontok rendszere, amely időben változott. A 2003-as magyar régészeti szintézis lineáris megszállásról beszél, amelyet a 4. században a mélységi védelem váltott fel; a hídfőállások és az alföldi sánc ugyanakkor a Dunán túlra is kiterjedő ellenőrzést mutatnak.

Ez a szócikk a határ kiépülését, az őrtornyokat, a limesutat, a késő római átalakulást és a túlparti ellenőrzést követi. Aquincum és Brigetio itt csak legiotáborként szerepel; a városok polgári élete az előző szócikk tárgya. Az 5. századi visszavonulás külön szócikkbe tartozik; ide csak a késő római erődépítés kerül. A keltezéseket a kutatás jelenlegi állása szerint adjuk meg.

A limes táboraiban a 2. század elejétől a birodalom egyik legerősebb hadserege állomásozott. Elsődleges feladata Itália védelme volt a markomannokkal és kvádokkal szemben; a Borostyánkő-út támadási vonalként is számított. Az „Itália védelme” mint fő feladat értelmezés. A Duna-határ legsúlyosabb háborúi közé tartozik a 86–106 közötti dák és szomszéd népek elleni harc, a 167–180-as markomann–szarmata háború, valamint a 260-as pusztítás, amikor a roxolánok megsemmisítették Regalianus ellencsászár seregét.

A markomann–szarmata háború békekötésekor a szarmatáknak százezer elhurcolt foglyot kellett hazaengedniük; ez ókori adat, nem ellenőrizhető mennyiség, és a 2003-as szintézis nem nevezi meg az ókori forráshelyet. Pannonia magyarországi részére két legiotábor esik, Aquincum és Brigetio, valamint számos auxiliaris castellum; ezek pontos száma nem adható meg. A Pakstól délre eső szakasz alig kutatott, a teljes limesszakasz képe a kutatottság miatt egyenetlen.

Augustus és Tiberius korában csapatok Carnuntum környékén és a Száva torkolatánál álltak, de erre régészeti bizonyíték nincs. Claudius korára tehetők Arrabona, Brigetio, Budapest–Víziváros, Lussonium és Lugio legkorábbi segédcsapat-táborai. Az aquincumi legiotábor 89-ben, Domitianus alatt létesült; a Domitianus-kori alapítások kérdése a 2003-as szintézis szerint nem tekinthető lezártnak. A brigetiói legiotábor kb. 100-ban, Traianus alatt alakult ki a Duna-vonalon, ásatások és feliratok alapján.

Traianus korától, legkésőbb Hadrianus elejéig alakult ki a mintegy két évszázadig érdemben változatlan határvédelmi rendszer. Traianus-kori új táborok voltak Ad Flexum, Quadrata, Ad Statuas, Azaum, Ulcisia Castra, Campona és Matrica. A korai táborok többsége fa-föld, palánk-tábor volt. A legiotáborokat már az 1. század végén kőből építették; a segédcsapat-táborok kőbe építése Hadrianus alatt kezdődött, a markomann háború megakasztotta, és sok helyen csak Commodus alatt fejeződött be.

Intercisa kőtábora Commodus-kori; a kőkaputornyok később, valószínűleg Caracalla alatt, de mindenképp III. Gordianus előtt épültek. A déli kapu 1975-ös feltárása adja a fő régészeti alapot. A segédcsapat-táborok átlagos távolsága kb. 10 mérföld, mocsaras szakaszokon 15 mérföld. A legnagyobb hézag Solva és Cirpi között van, 32 mérföld, hegyes vidéken. Brigetio környékén légifotókon 18 időszakos földtábort azonosítottak; többségük feltehetően a markomann háborúk idején keletkezett.

Florus megjegyzése a „citra praesidia constituta” fordulattal a legkorábbi utalás őrállomásokra; a forrást a 2003-as szintézis közvetíti. A folyami határt kezdetben inkább őrjáratok őrizhették; a Traianus-oszlop tanúsága szerint az 1. század végére általános lett a fából épült őrtoronysor. A Commodus-kori, csaknem azonos szövegű építési feliratok burgusokat és praesidiumokat említenek a latrunculi, azaz rablóbandák „titkos átkelései” ellen. Ez a célmegfogalmazás a feliratokból ismert.

A Valentinianus-kori őrtornyok méretei egyeznek: az árkok 25–26 méter, illetve kb. 52 méter, azaz 100 vagy 200 láb; a falak 4–6 láb vastagok. Ez központi tervekre utal, ami értelmezés. A Dunakanyarban kőből, Intercisa és Annamatia környékén fából épültek. Valentinianus-kori feliratok is ismertek: Solva (Esztergom) „Commercium” nevű tornya 371-ből, a visegrádi 372-ből. Ezeket a feliratokat a szakirodalom közléséből ismerjük, ezért itt csak keltezésüket adjuk meg.

A limesút táborról táborra haladt. Távolságait Vindobonától, Carnuntumtól, Brigetiótól vagy Aquincumtól mért mérföldekben adták meg; mérföldkövek és útmetszetek jelzik a nyomvonalat. A táborokban kőlapburkolatot kapott, azokon kívül kavicsot; az ágyat kb. 80 centiméter mélyen alapozták. A római utak nyomvonalát részben a mai országutak is követik. A diagonális utak a túlparton is folytatódtak; a korai táborok a fontos átkelőknél létesültek a Duna mentén.

Diocletianus és Constantinus reformjai elválasztották a mozgó hadsereget, a comitatenses nevű egységeket a határőrségtől, a limitanei nevűektől. A lineáris védelemről a mélységi védelemre tértek át; ez értelmezés. Az erődöket kiugró sarok- és oldaltornyokkal erősítették, a régi árkot betemették, az aggert lebontották, és a fal mentén helyiségsort építettek. Aquincumban a tábort a tetrarchia után elhagyták, és Constantinus alatt a keleti oldalon új erőd épült.

A legyező alakú tornyok Quadratában és Ad Statuasban az érmek alapján a 4. század 50-es évei előtt épültek. Új magaslati erődök is megjelentek, különösen a Dunakanyarban. Pilismarótot a kutatás a Castra ad Herculemmel azonosítja és tetrarchia korinak tartja; ez azonosítás. A Notitia Dignitatum valóban felsorol „Ad Herculem” állomást, Equites Dalmatae és Auxilia Herculensia egységekkel. A többi magaslati erőd Constantinus, II. Constantius vagy Valentinianus kori.

Hídfőállások a túlparton is ismertek: 14 ismert vagy gyanított Pannonia Prima és Valeria határán, többnyire párosan. A Notitia Dignitatum valeriai fejezete említi az „Auxilia vigilum, contra Acinco in barbarico” és a „Praefectus legionis, Transiacinco” sorokat. Ugyanez a fejezet lovas- és legiós egységeket sorol fel, köztük a II. Adiutrix részeit Acincumban, Florentiában, Cirpiben és Lussoniumban, valamint a dunai flottát, a praefectus classis Histricae-t Florentiában.

A Notitia Dignitatum keltezése és rétegzettsége vitatott; a szöveg egyes sorai, például a „Lusionio, nunc Intercisa” fordulat, maguk is későbbi változást jeleznek. A pontos keltezést ezért nem adjuk meg; késő római államkézikönyvként kezeljük. A hídfőállásokat a kutatás egy része az alföldi sánccal egyidősnek, 324 és 378 közé teszi, más része nem kapcsolja hozzá. A sáncot és a hídfőket ezért külön említjük.

Belső erődök is épültek: Környe, Ságvár, Alsóhetény, Tác és Keszthely–Fenékpuszta. Az I. periódus Constantinus végére, a kerek tornyos II. periódus I. Valentinianus végére vagy közvetlenül utána keltezhető. Funkciójuk az ásatások szerint ellátóbázis: horreum, kemencék, vasfeldolgozás; helyőrségük 300–400 fős. A menedékváros-értelmezés elavult. A Notitia „Vincentiae / quadriborgio / Iovia” sorait a kutatás egy része Környével, Ságvárral és Alsóheténnyel azonosítja; ez értelmezés.

Az utolsó jelentős katonai építkezés Valentinianus korában volt. A halála utáni kerek tornyos átépítési kampány a ripa Pannonica erődjeinél sehol nem fordul elő. A legutolsó periódusban 10–30 méteres toronyszerű kiserődök épültek, részben a meglévő erődökön belül; Lussoniumban 10×9 méteres, 2,30 méteres fallal. Ez jelentősen lecsökkent helyőrségre utal. A kiserődöket a kutatás egy része közvetlenül Hadrianopolis, 378 utánra, más része az 5. század fordulójára teszi.

Az Alföldön a késő római korban, római kezdeményezésre épült a Csörsz-, Római- vagy Ördög-árok néven ismert sáncrendszer. Középső vonulata feltehetően a 4. század első harmadában épült, és a 4. század 70–80-as éveiig külső védősávként szolgált. Védelmét római segédlettel barbár, szarmata katonaság látta el; a sánc menti temetőkben megnő a fegyveres sírok száma, római katonai veretes övekkel. A népi név legenda; a római kezdeményezés régészeti értelmezés.

374-ben Valentinianus egy erődöt kezdett építeni a Dunán túl, a kvádok földjén. A kvádok követséggel tiltakoztak; Marcellianus, Valeria dux-a lakomára hívta és megölette Gabinius kvád királyt. Ezt kvád–szarmata betörés követte; a Pannonica és a Moesiaca legio vereséget szenvedett. Ammianus Marcellinus XXIX. könyve írja le az eseményeket. A meghívás helyszínét Ammianus a beszámolójában nem nevezi meg, ezért a cikk sem ad helynevet.

375-ben Valentinianus Carnuntumot elhagyatottnak és romosnak találta, Acincumnál hajóhidat veretett, majd Bregitióban, kvád követek fogadása közben, dühkitörés után meghalt. Ammianus XXX. könyve szerint a követek a gát vagy erődítés jogtalan építésére is hivatkoztak. A túlparti erőd építése tehát nem mellékszál: a háború kiváltó oka volt. A limes működése itt politikai és diplomáciai döntés is volt, nem csak part menti falépítés.

A Duna-limes nyugati szakaszának közös világörökségi jelölését Ausztria, Németország, Magyarország és Szlovákia részvételével az UNESCO 2019-ben egy magyarországi helyszín miatt visszautalta. Magyarország 2021. június 8-án visszalépett. A Bizottság 2021-ben Ausztria, Németország és Szlovákia szakaszát vette fel. A magyarországi helyszín azonosítását a döntés csak kóddal adja; a magyarországi helyszín nevét itt nem adjuk meg, és csak a felvételi döntések tényét közöljük.

Vitatott, hogy a limes zárt védővonal volt-e, vagy inkább ellenőrzött határzóna, illetve hogy mikor és miért változott a működése. A limesút és a túlparti utak folytonossága, a hídfőállások, a Notitia „contra Acinco in barbarico” sora és a római kezdeményezésre épült alföldi sánc a Dunán túlra is kiterjedő rendszert mutat. Ammianus a 374-es háborút éppen egy túlparti erőd építéséhez köti. A késő római átépítések időrendje nem tekinthető véglegesnek.

A városokról az előző szócikk szól, a romanizációról és a helyi lakosságról a következő. A római uralom 4–5. századi visszavonulása külön szócikkben következik. A dunai limes története így táborokból, tornyokból, útból, Notitia-sorokból és Ammianus elbeszéléséből áll össze, és a „fal” kép helyett a változó határzóna modelljét kínálja. A következő szócikk a bennszülött falvak és a romanizáció mélységének kérdését bontja ki.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Notitia Dignitatum, Occ. XXXIII (Dux provinciae Valeriae ripensis) és XXXIV (Dux Pannoniae primae et Norici ripensis).
  2. Ammianus Marcellinus XXIX 6.
  3. Ammianus Marcellinus XXX 5–6.
  4. Ammianus Marcellinus XVII 12–13.
  5. Itinerarium Antonini.
  6. Tabula Peutingeriana.
  7. Florus.
  8. Commodus-kori építési feliratok (burgusok és praesidiumok a latrunculi ellen).
  9. Valentinianus-kori építési feliratok (Solva/Esztergom, 371; Visegrád, 372).
  10. Mérföldkövek (Dunaújvárostól délre, 3. század).
  11. Vegetius: Epitoma rei militaris I 22.
  12. Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Teleki László Alapítvány, 2003 (VIII. és IX. fejezet).
  13. History of Pannonia. In: The Archaeology of Roman Pannonia. Lexington – Budapest, University Press of Kentucky – Akadémiai Kiadó, 1980, 85–124.
  14. UNESCO Világörökség Bizottság döntései: 43 COM 8B.23 (2019); 44 COM 8B.24 (2021).
  15. The Ripa Pannonica in Hungary. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2003.
  16. Pannonia and Upper Moesia. London–Boston: Routledge & Kegan Paul, 1974.
  17. Fontes Pannoniae Antiquae (Az ókori Pannonia forrásai). Budapest, 2005–; IX. kötet: In aetate Valentiniani et Valentis (364–378), 2025.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak