MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.2

Szkíta jelenlét a Tisza vidékén

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Szkíta jelenlét a Tisza vidékén
Illusztráció

Röviden

A Tisza vidékén a Kr. e. 7. század közepétől megjelentek a szkíta típusú tárgyak és szokások. Hogy ezeket bevándorló szkíták hozták, vagy egy helyi népesség vette át őket, arról a kutatás ma is vitatkozik. Hérodotosz a Tiszát nem nevezi meg, a szigünnák tiszai helye következtetés.

A szkítákról sokan úgy tudják, hogy a sztyeppéről érkező lovas nomádok egyszer csak meghódították az Alföldet, sőt a középkori krónikák nyomán egyesek a magyarok rokonainak is tartják őket. A régészeti kép ennél összetettebb. A Tisza vidékén a Kr. e. 7. század közepétől valóban megjelentek a szkíta típusú tárgyak és szokások, de hogy ezeket bevándorló szkíták hozták, vagy egy helyi népesség vette át őket, arról a kutatás ma is vitatkozik.

A középkori krónikák, így Anonymus, Kézai és Thuróczi, a szkítákat, a hunokat és a magyarokat azonos népnek tartották, náluk azonban a „szkíta” minden keleti népre vonatkozott. Ez a szócikk nem e hagyományról, hanem a Tisza vidékének Kr. e. 7–4. századi régészeti hagyatékáról szól.

Az előzmény a Kr. e. 8. század. A leletek típusa alapján a Kr. e. 9–8. század fordulója körül az Alföldön a földműves falvakat elhagyták, a halottakat új rítus szerint temették, a mesterek pedig új típusú tárgyakat készítettek. Telep kevés ismert, például Hódmezővásárhelyen és Kompolton, ezért a kutatás mozgó, legeltető állattartást feltételez. Ez a régészetben mezőcsáti kultúra néven ismert horizont; temetői közül Mezőcsát 55, Füzesabony–Kettőshalom 21, Füzesabony–Öregdomb 13, Sirok és Szeged–Algyő 8–8 sírt adott.

A kor bronzzablái és szíjelosztói a Kaukázustól északra és a dél-orosz, ukrán sztyeppe preszkíta anyagával rokonok. Ilyen tárgyak kincsekben is előkerültek, többek között Biharugrán, Fügödön, Prügyön, Szandán, Dinnyésen, Dunakömlődön, Besenyszög–Fokorun, Budapest–Angyalföldön és Pusztaegresen, Gyulán pedig kubáni eredetű zablakészlet került elő. A mezőcsáti temetők egyetlen sírja sem fiatalabb a Kr. e. 8. század – 7. század eleje időszaknál, a tárgytípusok alapján keltezve.

A 2003-as magyar régészeti szintézis szerint a Kr. e. 7. század közepe táján, a leletek típusa és távoli párhuzamai alapján keltezve, a Dunától keletre eső alföldi és hegyvidéki táj a Fekete-tengertől északra élt, iráni nyelvű szkíták kultúrkörének részévé vált. A szkíta jellegű leletek az Alföld középső és északi részén, az Északi-középhegységben és a Kisalföld északi részén terjedtek el. A szakirodalom ezt a hagyatékot „Alföld-csoportnak” vagy a szentesi névadó temetőről „Vekerzug-kultúrának” nevezi; ez a szócikk az Alföld-csoport nevet használja.

Az Alföld-csoport leleteinek többsége temetkezésből származik. A legnagyobb temetők Tápiószele 455, Csanytelek–Újhalastó 233, Szabadszállás 199, Alsótelekes 184, Orosháza 153 és Szentes–Vekerzug 151 sírral. Négy rítus élt egymás mellett: a nyújtott és a zsugorított csontvázas temetkezés, valamint az urnás és a szórthamvas hamvasztás. Arányuk tájanként változott, amit a 2003-as szintézis azzal magyaráz, hogy a közösség többsége őslakos vagy keleti eredetű volt-e; ez értelmezés.

A temetők sírjai többnyire halom nélküliek, de különálló halomsírok is vannak. Csanytelek–Újhalastó faládás sírjai és egy ceglédi fa sírkamra a sztyeppei temetkezésekhez hasonlók. Lósírok Szentes–Vekerzugon 14, Csanytelek–Újhalastón kettő, Tápiószelén egy került elő; a vekerzugi kettős lósírban négykerekű kocsi is feküdt. A lovak csontjai szerint az állatok az ázsiai tarpán fajtához tartoztak, ezért a 2003-as szintézis szerint a rítus keletről jöhetett.

Az előkelők világát néhány kiemelkedő lelet mutatja. Mezőkeresztes–Zöldhalompusztán 1928-ban egy halomsírban, hamvakkal együtt aranyszarvas, oroszlánfigurás aranylánc, 136 aranypityke és aranycsüngő került elő, Tápiószentmártonban 1923-ban egy sírhalomból, szintén hamvakkal, egy másik aranyszarvas. Rendeltetésük pajzsdísz volt. A 2003-as szintézis stíluselemzés alapján úgy véli, hogy fekete-tengeri görög ötvösműhelyekben, szkíta megrendelésre készültek; ez értelmezés. Keltezésük is változott. A korábbi kutatás az aranyszarvasokat a Kr. e. 5–4. századra tette.

A kubáni Kelermesz kurgánjainak hasonló leletei azonban a 7. század közepéről, harmadik negyedéből valók, ezért a 2003-as szintézis szerint az alföldi darabok a 6. század folyamán kerülhettek földbe; ez párhuzamokon alapuló keltezés. Ártándon arany ékszerekkel és diadémmal eltemetett előkelő sírja került elő, benne egy művészettörténeti alapon Kr. e. 570–560 körülre keltezett spártai bronz hydria is. Az ártándi sírban egy kelet-alpi Hallstatt-műhelyben készült bronzbogrács és bronz páncéling is volt. Hogy törzs- vagy nemzetségfő nyugodott-e benne, az értelmezés.

A Kárpátalján fekvő Benéről peloponnészoszi bronz hydria ismert, művészettörténeti keltezéssel Kr. e. 470–440 körülről. A lószerszám keleti mintákat követ: középen összeszegecselt vaszablák ismertek Ártándról, Gyöngyösről, Szentes–Vekerzugról és Tiszavasváriból, és ezt a típust az észak-balkáni trák és illír törzsek, sőt a kelet-alpi Hallstatt-kör is átvette. A fegyverek közül háromélű bronz nyílhegyek Ceglédről 35, Mátraszeléről 25 darab kerültek elő, akinakész Pilinyből, Timárról és Tiszabercelről, sasfejes agancsmarkolatú rövid kard Szentes–Vekerzug 10. és Csárdaszállás 17. sírjából.

Az állatstílusú tárgyak, így Budajenő, Cegléd, Mátraszele, Mezőlak és Törökszentmiklós kereszt alakú tegezdíszei, valamint Muhi, Piliny és Szécsény tükrei a 2003-as szintézis szerint azt mutatják, hogy az alföldi mesterek értették az állatstílus jelképrendszerét. Gyöngyösön 1907-ben egy hamvasztásos sírban hat őzszobros bronzcsörgő került elő, Nagytarcsán 1964-ben két bikafigurás csörgő, nyolc kolomp és négy vaszabla. A csörgőket kocsidíszként, hadijelvényként vagy sátorpóznavégként magyarázzák, egy értelmezés szerint sámánszertartás kellékei voltak.

Fegyveres konfliktusnak is van nyoma. Dédestapolcsány–Verebce-tető erődített hegyi telepének déli, „Vaskapu” nevű sáncán 234 korai szkíta nyílhegy került elő, ami a kutatás értelmezése szerint ostromra utal; a nyílhegyek típusa alapján ez a Kr. e. 7. század végén történhetett. Hasonló a szlovákiai Smolenice–Molpír lelete. A régebbi kutatás ebből és más leletekből harcias, terjeszkedő népességet, valamint a földműves Hallstatt-kör és a nomád „szkíták” szembenállását rajzolta meg.

A mai kutatás többsége szerint azonban a Kr. e. 6. század második felétől békés kapcsolat alakult ki. Erre utalnak a Dunakanyar vegyes temetői és telepei, így Pomáz és Szob, valamint a szlovákiai Madar és Érsekújvár. Nagytarcsa–Urasági-dűlőn, az M31-es út építésekor 2007-ben 19 objektumból álló, erődítetlen, tanyaszerű telepet tártak fel egy patak mentén. Az állatcsontok jelentős állattartást mutatnak, a Hallstatt-típusú edények pedig helyi, dunakanyari nyersanyagból készültek.

A nagytarcsai telepet öt állatcsont gyorsítós radiokarbon-mérése és a tárgytípusok együtt a Kr. e. 6. század közepe és a 6–5. század fordulója közé keltezik; a mérések kalibrálatlan értéke 2490 és 2390 év BP között van. A 2003-as szintézis letelepült, földművelő-állattartó népességet ír le. Nyíregyháza–Mandabokoron félig földbe mélyített, sövényfalú, cölöpös, szalmatetős házak álltak, hasonlók Endrődön és Szolnok–Zagyvaparton is. Az Északi-középhegység vasércéből dolgozó kovácsműhelyek látták el az Alföldet fegyverrel és szerszámmal.

A fazekaskorong a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosokból a Kr. e. 7. század második felében a Középső-Dnyeszter vidékére, onnan az Alföldre került; a 6. századi temetők sok korongolt edénye gyors elterjedést mutat. A kereskedelmi utak a Vardar és a Morava völgyén, az Al-Duna mentén Histriáig, illetve a Felső-Tiszától a kárpáti hágókon és a Dnyeszteren át Olbiáig vezettek, nyugatra pedig a Duna mentén. Az 5. századtól a Kárpátoktól keletre elterjedt tárgytípusok már nem jutottak el az Alföldre.

Az eredet kérdése a vita középpontja. Az alföldi anyag egyik része a Kubán-vidék Kr. e. 7–6. századi halomsírjaival, másik része a Dnyeper és a Dnyeszter erdős sztyeppéjének korai szkíta leleteivel rokon. A 2003-as szintézis szerint a leletek szkíta kultúrájú népcsoportok betelepedését igazolják, és a helyi lakosság meg a Szkítiából jött hódítók ötvözetéből formálódott az alföldi népesség, amelynek kultúrája nem a mezőcsáti egyenes folytatása. A 2003-as szintézis közlése szerint az orosz kutatás úgy tartja, hogy a szkíták a Kr. e. 7. század közepén terjeszkedtek a Dnyepertől nyugatra.

A kutatás egy része szerint viszont nem volt éles határ a két korszak között: egyes szkíta típusú, a Kr. e. 6. századra keltezett leletek, így a hevesi, gyöngyösi és diósgyőri sírok még a mezőcsáti kultúrához sorolhatók. A keleti tárgyak egy részét bevándorolt szkíta kultúrájú csoportok hozhatták, más részét helyi mesterek készíthették a minták alapján; az átkerülés módja nehezen ítélhető meg.

A „szkíta” név tiszai alkalmazása is értelmezés. Hérodotosz, a Kr. e. 5. századi görög történetíró, a Tiszát nem nevezi meg. Annyit ír, hogy a Marisz, azaz a Maros az agathürszoszok földjéről folyik az Isztroszba, az Isztroszon túl pedig csak a „méd viseletű” szigünnákról tud, akiknek határa „majdnem az adriai enetoszokig” ér, és akik médiai telepeseknek mondják magukat. A 2003-as szintézis ebből az agathürszoszokat Erdélybe, a szigünnákat a Tisza vidékére helyezi; ez következtetés.

A Tisza vidéki közösségek önállóságát a 2003-as szintézis szerint a Kr. e. 5. század végétől a kelta hadjáratok számolták fel, módszer megjelölése nélkül keltezve. A keltakori temetők és telepek szkíta elemei szerint az alföldi népesség helyben maradt, és kultúrája sokáig hatott. A viták forrása, hogy ugyanazok a leletek kétféleképpen olvashatók: a keleti típusú tárgyak, lósírok és rítusok bevándorlókra, a helyi utánzatok és a mezőcsáti elemek továbbélése helyi folytonosságra utalhatnak.

A Dunántúl korai vaskori közösségeiről az előző, a Hallstatt-kori dunántúli közösségekről szóló szócikk szól, a kelták megjelenéséről pedig a következő, a la Tène-kultúra terjedéséről szóló. A Tisza vidéki „szkíta jelenlét” így nem egyetlen hódító nép története, hanem keleti eredetű tárgyak, szokások és talán bevándorlók, valamint a helyi népesség több évszázados együttélésének régészeti nyoma, amelynek arányairól a kutatás ma is vitatkozik.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Voltak szkíták az Alföldön?
A Tisza vidékén a Kr. e. 7. század közepétől valóban megjelentek a szkíta típusú tárgyak és szokások. Hogy ezeket bevándorló szkíták hozták, vagy egy helyi népesség vette át őket, arról a kutatás ma is vitatkozik. A „szkíta” név tiszai alkalmazása is értelmezés.
Mit ír Hérodotosz a szigünnákról?
Hérodotosz, a Kr. e. 5. századi görög történetíró, a Tiszát nem nevezi meg. Annyit ír, hogy a Maros az agathürszoszok földjéről folyik az Isztroszba, és az Isztroszon túl a „méd viseletű” szigünnákról tud. Hogy ők a Tisza vidékén éltek, az a kutatás következtetése.
Mit tártak fel a nagytarcsai szkíta kori telepen?
Egy erődítetlen, tanyaszerű telepet, amely 19 objektumból áll; ezt 2007-ben tárták fel az M31-es út építésekor. Öt állatcsont gyorsítós radiokarbon-mérése kalibrálatlanul 2490 és 2390 év BP közé esik. A csontok itt jelentős állattartást mutatnak, az edények pedig helyi nyersanyagból készültek.

Források

  1. Hérodotosz IV.49 és V.9.
  2. Studien zu den Denkmälern skythisch geprägter Alföld Gruppe. IPH 12 (2009).
  3. A középső vaskor: a szkíták a Tisza-vidéken (Kr. e. 7–4. század). In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, NKÖM – Teleki László Alapítvány, 2003, 179–183.
  4. A vaskor kezdete: a preszkíták (Kr. e. 8. sz.). In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Teleki László Alapítvány, 2003, 177–179.
  5. Az Alföld szkíta kora. In: Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora. Gyulai katalógusok 10. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum, 2001.
  6. Scythian Age settlement near Nagytarcsa. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 68 (2017) 241–298.
  7. Dédestapolcsány–Verebce-tető kutatásának újabb topográfiai eredményei (II). Hungarian Archaeology E-journal 2014 ősz.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak