MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.2

A tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúra
Illusztráció

Röviden

A tiszapolgári és bodrogkeresztúri leletekhez kötődnek az Alföld első nagy, telepektől független temetői, korai réz- és aranytárgyai és a megváltozott településrend. A kutatás sokáig két egymást követő kultúrának tartotta őket, az újabb mérések szerint azonban a kettő hosszan átfedett: a két kerámiastílus 130–230 évig párhuzamosan terjedt el.

A hagyományos kép szerint a Tiszántúlon a rézkor elején előbb a tiszapolgári, majd a bodrogkeresztúri kultúra népe élt: az egyik átadta helyét a másiknak, és vele együtt a korai rézkort a középső rézkor váltotta fel. Az újabb radiokarbon-mérések ezt a tiszta egymásutániságot nem igazolják. Egy 86 mérésre épülő modell szerint a két kerámiastílus 130–230 évig egymás mellett is élt, így a kutatás ma azt is kérdezi, két egymást követő kultúráról vagy két, egyszerre használt stílusról van-e szó.

A „kultúra” a régészetben kerámiastílusok, sírszokások és tárgytípusok együttesét jelöli; hogy a két kultúra két egymást követő népet takar-e, vitatott. A 2003-as magyar régészeti szintézis kalibrált radiokarbon-adatok alapján a rézkort Kr. e. 4500/4400 és 2800/2700 közé tette. Ezen belül a korai rézkort Kr. e. 4500/4400 és 4000, a középső rézkort Kr. e. 4000 és 3600/3500 közé helyezte, a tiszapolgári kultúrát a korai, a bodrogkeresztúrit a középső szakaszba sorolva. A keret radiokarbon-adatokon és a Bodeni-tó mellől ismert, dendrokronológiával keltezett párhuzamos rézkorongon alapult.

A rézkor elején az Alföld településrendje átalakult. A késő újkőkori tellek és síkvidéki falvak laza rendszerét kis lélekszámú telepek sűrű hálózata váltotta fel. A 2003-as szintézis szerint az anyagi kultúra és a hitvilág folyamatossága miatt „szó sem volt” a korábbi népesség kipusztulásáról; ez a népesség folytonosságára vonatkozó értelmezés. A tellek világáról és végéről az újkőkori tiszántúli földművelésről szóló szócikk szól. Az átalakulás nem mindenütt egyszerre zajlott.

A Polgár-szigeten a késő újkőkori tellek, így Polgár–Csőszhalom és Polgár–Bosnyákdomb, kalibrált radiokarbon-adatok szerint nagyjából Kr. e. 4500–4450-ig voltak lakottak, és ekkor kezdődött a településrend átalakulása. A formális temetők a mai tudás szerint csak Kr. e. 4400 után indultak. A Berettyó vidékén viszont a tellek használata nem szűnt meg egy csapásra. Berettyóújfalu–Szilhalom tellje kalibrálva Kr. e. 4515 és 4450 között ért véget. Rövid, legfeljebb ötvenéves feltöltődés után kora rézkori lakás következett, amely Kr. e. 4475–4400 körül kezdődött, és 4460–4335 körül ért véget.

A közeli Berettyóújfalu–Berettyólapos telep adatai alapján a szórt településrend itt csak Kr. e. 4350 körül jelent meg, de ezt a kutatás is csak óvatosan állítja. A Polgár környéki telepek radiokarbon-adatai szerint a telepeknek csak egy része volt egyidős, vagyis a közösségek egy szűk körzeten belül gyakran költözhettek. Stroncium-izotóp-mérések szerint ugyanakkor a mozgékonyság a késő újkőkorhoz képest nem nőtt érdemben. A Tisza-vidéken a bodrogkeresztúri kultúrának csak kevés telepe ismert; a 2003-as szintézis ezt feltevésként a gyakoribb helyváltoztatást igénylő állattartással magyarázta.

A 2003-as szintézis szerint a Kr. e. 5. évezred közepe táján az enyhe, földművelésre alkalmas éghajlati szakaszt egy hűvösebb váltotta, és a gazdálkodás súlypontja a földművelésről az állattartás felé tolódott; ez is értelmezés. Egy körösvidéki régészeti projekt összefoglalója szerint Vésztő-Bikeri és Körösladány-Bikeri kora rézkori falvaiban vegyes gazdálkodás folyt szarvasmarhával, sertéssel, juhval és kecskével, ami ellentmond a szarvasmarhára szakosodás modelljének. E falvakat több nemzedéken át lakták, és erődítették.

A korszak legfeltűnőbb új jelensége a telepektől független, sok síros, soros elrendezésű nagy temetők megjelenése. Több, a korai rézkorban nyitott temetőt a bodrogkeresztúri időszakban is használtak, így Tiszapolgár–Basatanyát, Magyarhomorogot és Tiszavalk–Tetest. A halottakat többnyire oldalukra fektetve, zsugorítva temették. Rézfegyverek és hosszú kőkések inkább férfiak mellett kerültek elő, a nők több edényt, rézékszert és apró eszközt kaptak. Vaddisznó-állkapocs kizárólag férfisírban fordul elő, és egy-egy férfi, ritkábban női sír gazdagsága kiemelkedik.

Hogy a sírmellékletek e különbségei nemi szerepeket és rangot tükröznek-e, az értelmezés kérdése. A Szihalom–Pamlényi tanyán feltárt női sír alapján a kőgyöngy-övek a női viselethez tartozhattak. A Rákóczifalva–Bivaly-tó 1/c lelőhelyen egy teljesen feltárt, mintegy 50 × 50 méteres telep mellett 79 síros temető került elő, mintegy 35 × 60 méteres területen, két csoportban, 64 és 11 sírral, valamint egy négy sírból álló „összekötő” sorral.

A telep kalibrált radiokarbon-adatok szerint Kr. e. 4380–4285 körül kezdődött. Rákóczifalván a temető kerámiája feltűnően eltér a telepétől, és a cserepek kőzettani vizsgálata szerint nemcsak a szomszédos telep lakói temetkeztek ide. A lelőhelyen nehéz rézeszközök, volhíniai kovapengék, aranycsüngők és „tejesköcsögnek” nevezett edények is előkerültek. A temetők kerámiája egy statisztikai elemzés szerint „ritualizált, szándékosan válogatott” készlet, és a bodrogkeresztúri stílus aránya a telepeken kisebb, mint a temetőkben.

A rezet már a Kr. e. 5. évezred első felében – mérési módszer megjelölése nélkül – tudatosan, kalapálva használták; a korai rézművesség nyomai közé tartoznak a zengővárkonyi rézleletek és a Berettyóújfalu–Herpály-i olvasztási nyomok. A 2003-as szintézis szerint a rézkor kezdetén kialakult az öntés, és a tiszapolgári kultúra idején megjelentek a nagy, súlyos rézeszközök, az egyélű fokosok és balták. A rézérc valószínű lelőhelyei a Mátra, a Mecsek, a Zempléni-hegység és Rudabánya, ez azonban feltevés; az arany forrása ismeretlen.

A 2003-as szintézis a bodrogkeresztúri időszakot a rézkor „igazi fénykorának” nevezte, arany hatalmi jelvényekkel és súlyos, néha használhatatlanul nehéz, jelképes rézcsákányokkal, mint a Szeged–Szillér rézkincs darabjai vagy a jászladányi és magyarhomorogi aranycsüngők. A korai fázisból csak szerény aranyleletek ismertek; Magyarországon az egyetlen rejtett aranykincs a korai fázisból Hencidáról való. Nagy, akár 15 centiméteres aranykorongok Tiszaszőlősön és Mojgrádon, kincsekben kerültek elő.

A középen lyukas, kétdudoros aranycsüngők általános felfogás szerint a női testet jelenítik meg; ez is értelmezés. Az arany korát egy új mérés módosította. Tiszavalk–Tetes 25 síros temetőjét 1968 és 1975 között tárták fel. A 9. sírból két aranycsüngő és egy kőgyöngyöv került elő, a sír kalibrált radiokarbon-kora Kr. e. 4330 és 4230 közé esik, 68,2 százalékos valószínűséggel. Ez a legkorábbi gyorsítós radiokarbon-módszerrel keltezett alföldi arany.

A regionális modell szerint a nehéz rézeszközök és az aranyékszerek kalibráltan Kr. e. 4350 körül jelentek meg, vagyis az arany az Alföldön jóval előbb megjelent, mint korábban gondolták. A hagyományos rendszer alapja a Tiszapolgár–Basatanya-i temető 154 sírja és a Székely–Zöldtelek lelőhelyen húzott kis kutatóárok rétegsora volt. A 2003-as szintézis úgy fogalmazott, hogy a nagy sírszámú temetők „egyértelmű tanúsága szerint” a tiszapolgári kultúrát folyamatosan követi a bodrogkeresztúri.

A basatanyai temető régi, 140–190 éves hibahatárú mérései a temető használatát mintegy 900 évre nyújtották. Az új, mintegy 30 éves hibahatárú gyorsítós mérések ezt 300–510 évre szűkítették. Két 2000-es évekbeli ásatás tovább bontotta a rendet: a tiszapolgári stílusú Hajdúböszörmény–Ficsori-tó 34 síros és a bodrogkeresztúri stílusú Rákóczifalva 1/c temető a radiokarbon-adatok szerint egyidős lehet. A Ficsori-tó temetőjének használata kalibrálva Kr. e. 4350–4265 körül kezdődött, és 4310–4215 körül ért véget.

Egy 2021-es, 86 mérést feldolgozó bayesi modell szerint a tiszapolgári stílus Kr. e. 4435–4385 körül jelenik meg, és 4220–4165 körül tűnik el. A bodrogkeresztúri stílus Kr. e. 4400–4325 körül jelenik meg, és 4020–3930-ig marad fenn. Mindkét érték kalibrált, 68,2 százalékos valószínűséggel. A két stílus így 130–230 évig párhuzamosan élt, a szigorúan egymást követő szakaszokat feltételező modell pedig a mérések alapján „nagyon valószínűtlen”: egyezési mutatója mindössze 0,5.

A modell kezdőpontja a kutatás szerint inkább a formális temetők és a szórt településrend megjelenését keltezi, a tiszapolgári stílus ennél korábban is megjelenhetett. A pontos keltezést nehezíti, hogy a kalibrációs görbe Kr. e. 4300 és 4000 között szinte vízszintes. A mikrorégiók története is eltér: a Polgár környékén a bodrogkeresztúri stílus csak Kr. e. 4250 után jelenik meg, rövid átfedéssel, Rákóczifalvánál viszont a tiszapolgári, a kisrétparti és a bodrogkeresztúri stílust egy időben használták.

A bodrogkeresztúri stílus először a Közép-Tisza vidékén jelent meg. A modell készítői azt javasolják, hogy a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri leleteket egyaránt a korai rézkorba sorolják, a középső rézkorba pedig csak a hunyadihalmi leleteket, amelyek kalibrált kora Kr. e. 3970–3825-től 3860–3750-ig terjed. Ez javaslat, nem általánosan elfogadott beosztás. A hunyadihalmi korszak egyik ismert lelőhelye Tiszalúc paliszáddal övezett faluja, 20–22 egyidejű házzal. A 2003-as szintézis a hunyadihalmi kultúrát egy kelet–délkelet felől érkező népesség hatásának tulajdonította.

A vita tehát arról szól, hogy a „tiszapolgári” és a „bodrogkeresztúri kultúra” két egymást követő korszak vagy két, részben egyszerre használt kerámiastílus. A kutatás sokáig az előbbinek tartotta őket, az újabb mérések szerint azonban a kettő hosszan átfedett. Nyitott az is, hogy a telepek ritkasága mögött nagyobb mozgékonyság vagy csak helyben költözés áll, és hogy a gazdálkodás valóban a szarvasmarhára szakosodott-e.

A tiszapolgári és bodrogkeresztúri leletekhez kötődnek az Alföld első nagy, telepektől független temetői, korai réz- és aranytárgyai és a megváltozott településrend. Az előzményekről, a tellek koráról és végéről az újkőkori tiszántúli földművelésről szóló szócikk szól. A sort a következő szócikk a bronzkori alföldi tell-telepekkel folytatja.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikorra keltezik a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri kultúrát?
Egy 86 mérésre épülő modell szerint a tiszapolgári stílus Kr. e. 4435–4385 körül jelenik meg, és 4220–4165 körül tűnik el; a bodrogkeresztúri Kr. e. 4400–4325 körül jelenik meg, és 4020–3930-ig marad fenn. Mindkét érték kalibrált. A két stílus így 130–230 évig átfedett.
Egymást követte a két kultúra?
A kutatás sokáig két egymást követő kultúrának tartotta őket, az újabb mérések szerint azonban a kettő hosszan átfedett: a két kerámiastílus 130–230 évig párhuzamosan volt jelen. Ma ezért az is kérdés, két egymást követő korszakról vagy két, részben egyszerre használt stílusról van-e szó.
Mikor jelent meg az arany az Alföldön?
Előbb, mint korábban gondolták. A regionális modell szerint a nehéz rézeszközök és az aranyékszerek kalibráltan Kr. e. 4350 körül jelentek meg. A legkorábbi gyorsítós radiokarbon-módszerrel keltezett alföldi arany Tiszavalk–Tetes 9. sírjának két aranycsüngője, Kr. e. 4330 és 4230 közé keltezve.

Források

  1. Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Teleki László Alapítvány, 2003 (V. fejezet).
  2. Culture, period or style? Reconsideration of Early and Middle Copper Age chronology of the Great Hungarian Plain. Radiocarbon 63/2 (2021) 585–646.
  3. Körös Regional Archaeological Project: Early Copper Age Villages.
  4. The Copper Age cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. Archaeologia Hungarica 42 (1963).
  5. Reconsideration of the Copper Age chronology of the eastern Carpathian Basin: a Bayesian approach. Antiquity 87(336), 555–573 (2013).

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak