MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.3

A la Tène-kultúra terjedése

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A la Tène-kultúra terjedése
Illusztráció

Röviden

A La Tène-kultúra, amelyet a régészet a kelta világhoz köt, több lépcsőben, lassú folyamatként terjedt el. Az 5. században a helyi késő Hallstatt-népesség átvette elemeit, a „síktemetős” bevándorlókkal a 2003-as szintézis szerint a 4. század elejétől lehet számolni. Az ókori források keltezése önmagában nem használható.

A kelták magyarországi megjelenéséről gyakran egyetlen nagy népvándorlás képe él: nyugatról érkező harcos törzsek egy csapásra elfoglalják a Kárpát-medencét. A források ennél lassabb és összetettebb folyamatot mutatnak. A La Tène-kultúra, amelyet a régészet a kelta világhoz köt, nagyjából két évszázad alatt, több lépcsőben terjedt el, és a kutatás ma is vitatja, mekkora szerepe volt ebben a bevándorlásnak, és mekkora a helyi népesség átalakulásának.

A La Tène-kultúra korszakait a régészet a tárgytípusok alapján szakaszokra, La Tène A-ra, B-re és C-re osztja. Az alábbi évszázadok is ezen a tipológiai keltezésen alapulnak, ha a szöveg mást nem jelez. Az írott források, Iustinus és Livius beszámolói bevándorlást írnak le, keltezésük azonban önmagában nem használható.

A kapcsolatok korán kezdődtek. A Lajta-hegység két oldalán, a Fertő-medencében és Délnyugat-Szlovákiában már a Kr. e. 5. század elejétől érződik a La Tène-kultúra hatása. A késő Hallstatt-kori telepek és temetők itt folyamatos megtelepedésre utalnak, néhányat közülük a 3. századig, a La Tène B2/C1 szakaszig használtak. A legkorábbi, La Tène A korú leletanyag a Dunántúl északnyugati és Duna menti részén igazolt.

A kutatás egy része szerint a legkorábbi kelta jelenlét a Kárpát-medencében a Kr. e. 5. századra keltezhető, a Duna mentén, a Keleti-Alpok lábánál és a Fertő környékén. Ezt a helyi késő Hallstatt-népesség „latènizálódásaként”, a La Tène-kultúra átvételeként értelmezik. Magyarországi példája Sopron–Krautacker és Pilismarót–Basaharc temetője, ahol a temetkezés folyamatos. Az 5. századi kerámia „színes” népességet mutat: a kelta elemek mellett keleti, szkíta összetevők is megjelennek.

A Dél-Dunántúlon az 5. század második feléig erős balkáni hatás érvényesült, kantharosz és oinokhoé edényformákkal, a Duna mentén délen pedig Szajkig kevert, kelet-alpi, illír és szkíta művészeti elemek jelennek meg. Ménfőcsanakon az 5. század második felében jelentős La Tène áru jelenik meg a helyi Hallstatt-kerámia mellett. A késő Hallstatt és a kora La Tène kor közötti folytonosság itt valószínű, de régészetileg nem bizonyított.

Az ókori írott hagyomány bevándorlást ír le. Pompeius Trogus művének Iustinus által készített kivonata szerint a gallok túlnépesedés miatt 300 ezer embert küldtek új lakóhelyet keresni, a „szent tavasz” (ver sacrum) szokása szerint. Egy részük Itáliában telepedett le, és felgyújtotta Rómát, más részük madarak vezetésével az illír öblök felé indult, és „a barbárokat lemészárolva” Pannoniában telepedett meg. A pannonok legyőzése után sok évig háborúztak a szomszédokkal.

Livius egy másik történetet közöl: Ambigatus, a biturigok királya túlnépesedés miatt unokaöccseit küldte el, Segovesust a Hercynia-erdőkbe, Bellovesust Itáliába. Livius ezt a kivándorlást a római királykorba, Tarquinius Priscus idejére teszi, ezért az ő időpontja a régészeti keltezéshez nem használható. Róma kirablását a 2003-as magyar régészeti szintézis Kr. e. 388–387-re teszi. A két ókori beszámoló tehát vándorlást ír le, megbízható időrendet azonban nem ad.

A régészeti adatok szerint a „bevándorló” keltákkal, a „síktemetők” népével először a Kr. e. 4. század legelején lehet számolni; erre a 2003-as szintézis szerint régészeti és írott források egyaránt utalnak. A beköltöző törzseket név szerint nem ismerjük. A korai La Tène lelőhelyek elterjedése alapján a kutatás egy része úgy véli, hogy a foglalás nyugat felől történt: kisebb csoportok a Duna és mellékfolyói mentén az Észak-Dunántúlra, a Balaton vonaláig jutottak, a tó északnyugati sarkánál és a Zala völgyében sűrűsödve.

A legrészletesebben Ménfőcsanakon követhető a folyamat. A 83-as út építésekor, 1993 és 1994 között 80 ezer négyzetméteren folyt itt ásatás. A tárgytípusok alapján a Bécsi-medence felől érkező csoportok a Kr. e. 4. század második negyedében jelentek meg, ezt a temetőben és a telepen is látható La Tène B1 horizont mutatja. A telepen a 4. század első felében sok új épület épült, és a kora vaskori fazekashagyomány helyére La Tène áru lépett.

A temető kezdete vitatott. Egy keltezés szerint a La Tène B1 szakaszban, a 4. század második felében nyílt, és legkésőbb a 3. század második felében, a B2/C1 szakaszban felhagyták. Egy másik összegzés szerint viszont itt maradtak meg Magyarország legkorábbi kelta sírjai, amelyeknek párhuzamai Les Jogasses, a 6. század végére és az 5. század elejére keltezett Dürrnberg és az 5. század második felére keltezett Hlubyně leletei. Eszerint a Dunántúl elfoglalása néhány sír alapján a 4. századnál korábbra tehető.

A ménfőcsanaki sírok közt árokkeretes sírok is vannak, amelyeknek Franzhausenben, Champagne-ban, Yorkshire-ben és Ipolykiskesziben akadnak párhuzamai. Egy-egy sírban régi és új típusok együtt fordulnak elő, ami a helyi kultúrával való keveredésre utal, és fegyveres férfisírok is előkerültek. Korábbi leletmentésekből tíz kelta és hét késő római sír ismert innen, mind csontvázas; a 4. és a 10. sír kettős, a leletek közt fapajzs vasveretei és gazdag női ékszerkészlet is van.

A 2003-as szintézis szerint a kelták valószínűleg még a 4. század első felében elérték a Duna észak–déli szakaszát, majd átlépték; ezt a Dunakanyar és Északkelet-Magyarország La Tène B korú temetői mutatják. Nem sokkal később Erdélybe is eljutottak, ahol szintén La Tène B korú temetkezések ismertek. A 4. században további bevándorlók érkeztek Itália, Champagne és a Felső-Rajna vidéke felől, amire a leletek eredetvizsgálata utal.

A Dél-Dunántúlról és a szomszédos Stájerországból, Karintiából és Szlovéniából La Tène B-nél korábbi kelta lelet nem ismert. Stájerország legkorábbi kelta sírjai a La Tène B végére keltezhetők; a kutatás egy része szerint kis, kardos csoportok keletről hatoltak be, és előbb stratégiai pontokat foglaltak el. A 2003-as szintézis a dél-dunántúli leletek hiányát Iustinus sokévi háborúival köti össze, és úgy véli, hogy a Balatontól délre élők csaknem egy évszázadig ellenálltak; ez értelmezés.

A kutatás egy része szerint a Dél-Dunántúl nagy arányú megszállása a 4–3. századra tehető. La Tène B2 korú telepei közé tartozik Paks–Gyapa, Dunaszentgyörgy, Harc–Janyapuszta, Ordacsehi–Csereföld és Ráckeresztúr; kerámiájuk igen egységes, a korongolt áru uralkodik. A 3. század második harmadától ugrásszerűen nő a lelőhelyek száma a Dél-Dunántúlon, Északkelet-Magyarországon és az Alföldön, ezért a 2003-as szintézis szerint az egész Dunántúl kelta fennhatóság alá kerülhetett.

A 4. század végén és a 3. század elején a középső Rajna-vidéki törzsek dél felé indultak. Belgios és Brennos balkáni hadjárata a 2003-as szintézis szerint Kr. e. 279-ben, illetve 277-ben vereséggel végződött, és a sereg részekre szakadt. Iustinus szerint a delphoi kudarc után a gallok egy része a Duna és a Száva összefolyásánál telepedett le, és scordiscusoknak nevezte magát. Róluk és a többi törzsről a következő szócikk szól.

Az Alföldön a 4. század végére és a 3. század elejére keltezett Polgár és Sajópetri telepei a legkorábbi kelta megtelepedéshez tartoznak; ezeket az M3-as autópálya ásatásain, francia–magyar program keretében tárták fel. A 3. század közepétől kelta sírok jelennek meg az alföldi szkíta temetőkben, a telepeken pedig kelta objektumok. A 2003-as szintézis ebből nagyobb ellenállás nélküli terjeszkedésre és az őslakossággal való békés kapcsolatra következtet; ez értelmezés.

Az alföldi kelta kerámia formában és díszítésben eltér a dunántúlitól, a 2003-as szintézis szerint a szkíta kori hagyomány továbbélése miatt. A temetőkben már a legkorábbi időszaktól két rítus élt párhuzamosan, például Sopron–Bécsidombon, Rezin, Ménfőcsanakon, Sopron–Krautackeren, Pilismaróton, Kosdon, Vácott és Muhiban. Pilismaróton már a korai szakaszban 50–60 sír volt, a 3. századtól pedig 50–80 síros temetők jellemzők. A római foglalás előtti évtizedekből kevés temető ismert.

A sírok leletei a kézművesség fejlődését mutatják. Láncos fibulapár Sopron–Bécsidombról, Ménfőcsanakról és Litérről ismert, a kosdi 15. sírban sárkánypár-díszes hüvelyű vaskard feküdt. Pilismarót–Basaharcról 4. századi amfora alakú üveggyöngyök, a váci 29. sírból a 3. század második felére keltezett maszkos gyöngy, Alsópélről a 4. század második felére keltezett, Waldalgesheim-stílusú szitula alakú edény került elő. A kézművesség kibontakozása a 4. század végére és a 3. századra tehető, ekkor készültek a vésett kardok és a vérzománcos övek.

A kelták sík vidéken, termőföld és víz közelében telepedtek le, falvak mellett tanyákon is. A legnagyobb és legkorábbi nyílt telep Sopron–Krautacker, amelyet a Kr. e. 6. és 1. század között laktak; házai 2–3×4–6 méteresek, kissé földbe mélyítettek. Ménfőcsanakon kiterjedt La Tène B2–B2/C1 korú telep került elő félig földbe mélyített házakkal, vermekkel és kutakkal; egy tölgyfa kutat dendrokronológiával kelteztek. Kővel bélelt olvasztókemence, salak, nyers grafittömbök és Ausztriából hozott nyersvas is előkerült.

A korai La Tène nyílt telepeket, így Ménfőcsanakot, Ordacsehit és Dunaszentgyörgyöt, a középső La Tène végére felhagyták, a korai temetők, például Rezi és Magyarszerdahely, a C1 szakaszig megszűntek. A Kr. e. 2. század közepétől a lakosság egy része magaslati, részben erődített telepekre költözött, így Velembe, Sopron–Várhelyre, Tihany–Óvárra és Budapest–Gellérthegyre. Az oppidumokról és a 2. századtól folyó pénzverésről külön szócikk szól.

A viták forrása, hogy az írott és a régészeti kép nem fedi egymást. Iustinus és Livius kivándorlást és bevándorlást ír le, de megbízható időrendet nem ad. A régészeti leletek kétlépcsős folyamatot mutatnak: az 5. században a helyi késő Hallstatt-népesség átvette a La Tène-kultúra elemeit, a „síktemetős” bevándorlók viszont a 2003-as szintézis szerint csak a 4. század elején jelentek meg. Hogy Ménfőcsanak legkorábbi sírjai az 5. századi nyugati párhuzamokkal egykorúak-e, a keltezések eltérése miatt nyitott kérdés.

A késő Hallstatt-kori dunántúli közösségekről és az alföldi szkíta korról az előző két szócikk szól, a kelta törzsekről, az eraviscusokról, az azalusokról és a scordiscusokról pedig a következő. A La Tène-kultúra terjedése így nem egyetlen hódítás volt, hanem a Kr. e. 5. és 3. század közötti, vidékenként eltérő ütemű folyamat, amelyben a bevándorlás és a helyi átvétel aránya ma is vita tárgya.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor jelentek meg a kelták a Kárpát-medencében?
A La Tène-kultúra hatása a Kr. e. 5. század elejétől érződik a Lajta-hegység két oldalán és a Fertő-medencében. A „síktemetős” bevándorlókkal a 2003-as szintézis szerint a 4. század legelejétől lehet számolni. Az évszázadok a leletek típusán alapulnak, ezért a kezdetek pontos ideje vitatott.
Mit írnak az ókori források a kelták bevándorlásáról?
Iustinus kivonata szerint a gallok túlnépesedés miatt 300 ezer embert küldtek új lakóhelyet keresni, és egy részük Pannoniában telepedett meg. Livius egy másik történetet közöl. A két ókori beszámoló tehát vándorlást ír le, de az időpontjuk a régészeti keltezéshez nem használható.
Hol terjedt el először a La Tène-kultúra?
A legkorábbi, La Tène A korú leletanyag a Dunántúl északnyugati és Duna menti részén igazolt. A kutatás egy része szerint a helyi késő Hallstatt-népesség itt már az 5. században átvette a kultúra elemeit. Ennek két magyarországi példája Sopron–Krautacker és Pilismarót–Basaharc temetője.

Források

  1. Iustinus: Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi XXIV.4.1–5; XXXII.3.6–8.
  2. Titus Livius V.34.
  3. Sztrabón VII.5.2.
  4. Kelta Corpus I–II.
  5. A késő vaskor – La Tène-kor, a kelták. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, NKÖM – Teleki László Alapítvány, 2003, 192–201.
  6. A ménfőcsanaki kelta lelőhely. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, NKÖM – Teleki László Alapítvány, 2003, 201–202.
  7. Chronological Aspects of Ceramic Types from Recently Investigated La Tène Settlements in Hungary. In: Iron Age Chronology in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquium from Târgu Mureş 8–10 October 2015. Cluj-Napoca, Editura Mega, 2016.
  8. Taurisci. The End of the Early La Tène Period in Styria: A View to the East. In: Boii – Taurisci. Bécs, Österreichische Akademie der Wissenschaften, 2016.
  9. Les Celtes en Pannonie. Contribution à l'histoire de la civilisation celtique dans la cuvette des Karpates. Paris, Presses de l'École normale supérieure, 1988.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak