A Magyar Nemzeti Múzeum előzményei
A közkeletű kép szerint a Magyar Nemzeti Múzeumot egyetlen napon alapította Széchényi Ferenc. A törvények és az intézményi összefoglalók ennél hosszabb folyamatot mutatnak. A hagyomány 1802-t tekinti alapítási évnek; a törvényi keretet 1807 és 1808 adta, az új épület anyagi hátterét pedig az 1836. évi törvény. A folyamat több törvényi lépésből állt, és évtizedeken át tartott. A négy lépés – adomány, elismerés, felállítás, épületpénz – külön-külön datálható.
Az adomány törvényi elismerése, a múzeum felállításáról szóló rendelkezés, a telek és az épület kérdése a tárgy. A magyar színjátszás kezdeteit az előző, az Akadémia felé vezető utat a következő szócikk tárgyalja. Az 1807., az 1808. és az 1836. évi törvénycikk rögzíti a törvényi lépéseket, az 1802-es dátumokat pedig a múzeum saját összefoglalója közli. A törvényi mondatok és az intézményi közlések külön rétegben állnak.
Az 1807. évi XXIV. törvénycikk „hálás szivvel” emlékezik meg gróf Széchényi Ferenc királyi főkamarásmester bőkezűségéről. A törvény szerint a gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát”, pénzérmeit, címereit, „földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára” átírta. Ugyanez a cikk azt is kimondja, hogy ezzel „egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait” rakta le. Az emlék megörökítésére a rendek a király jóváhagyásával az adomány becikkelyezését rendelték el.
Egy évvel később az 1808. évi VIII. törvénycikk már a Nemzeti Múzeum felállításáról rendelkezett. A törvény szerint a nádor a nemzeti múzeum tervét „az ország összes vármegyéinek átküldötte”, és alap gyűjtésére szólította fel őket. Célként a magyar nyelv művelését, a nemzeti irodalom és az ipar előmozdítását is megnevezte. A felállításról az 1808. évi törvénycikk rendelkezett, és a nádor a vármegyéket alapgyűjtésre szólította fel.
Ugyanez a törvény Grassalkovics Antal herceg adományát is rögzítette. A herceg „a hatvani kapu mellett fekvő saját kertjét” cserébe adta, a cserébe kapottat pedig ingyen felajánlotta a múzeumnak. A törvényhatóságok megajánlásait össze kellett gyűjteni, a pénztárról évente számadást kellett adni, az adakozó törvényhatóságokat pedig a következő országgyűlésen be kellett cikkelyezni. Az 1808-as cikk a nádort kérte fel, hogy fogjon hozzá a múzeum épületének emeléséhez.
Az adomány és a felállítás így két külön törvényi lépés. Az 1807-es szöveg egy már átírt gyűjteményt és egy felállítandó múzeum alapját ismeri el. Az 1808-as szöveg a felállítás módját, a vármegyei alapgyűjtést és a telekadományt szabályozza. Egyik évre sem mondható ki kizárólagosan, hogy „ekkor alapították a múzeumot”. A hagyomány 1802-es dátuma és a törvényi keret egymás mellett áll, nem egymás helyett.
Az 1802-es lépésekről a múzeum saját összefoglalója beszél. Eszerint az alapítólevél 1802. november 25-én kelt, az uralkodói jóváhagyás másnap, november 26-án következett. Ugyanez az összefoglaló szerint az adomány 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, valamint 2019 érmet tartalmazott. Az állam 1813-ban vette meg a mai épület telkét a Batthyány családtól. Ezek az adatok intézményi közlésből származnak, nem a törvénycikkekből.
Az Országos Széchényi Könyvtár archívumi összefoglalója szerint a gróf 1802 márciusában folyamodott a felajánlással, a király pedig 1802. június 23-án hagyta jóvá. A márciusi folyamodvány és a júniusi királyi határozat az összefoglalóban a novemberi alapítólevél elé esik. Az OSZK-archívum a novemberi dátumok mellett december 28-i kötelespéldányt és 1803-as további lépéseket is említ. A törvényi elismerés 1807-ben következett, évekkel a magánadomány után.
Az új épület anyagi hátterét az 1836. évi XXXVII. törvénycikk adta. A törvény „az Intézet telkén” új épület felállítására 500 000 forintot ajánlott meg. Ezt az összeget a törvény szerint egyedül a nemesi rendre vetették ki. A közkeletű kép, amely szerint az épületet a nemzet közadakozásából emelték, a törvény szövegével nem esik egybe: az 1836-os forrás a nemesi rendre kivetett összegről beszél, míg az 1808-as alap vármegyei megajánlásokból állt. A két finanszírozási forma nem ugyanaz.
Ugyanez az 1836-os törvény Jankovich Miklós gyűjteményének megvételét is jóváhagyta. Kifizetésére 125 000 forintot ajánlott meg. A gyűjteményekről „tökéletes név-jegyzékek” készítését írta elő, országgyűlési választmány hitelesítésével. A választmány tagjai között szerepelt Deák Ferenc Zala vármegyéből, és a jelen nem lévők részéről Kossuth Lajos neve is. A jegyzékeket a törvény szerint országgyűlési választmány hitelesíti, a Jankovich-gyűjtemény megvételét pedig ugyanez a cikk hagyta jóvá.
A fenntartásról a törvény ideiglenes megoldást is rögzített. A múzeum fenntartására a felkelési pénzalap kamatát is ideiglenesen a múzeum jövedelmeihez csatolták. Az épület költsége, a Jankovich-gyűjtemény ára és a fenntartás tehát külön tételek voltak. Az 1836-os törvény így a gyűjteményi alap után az intézmény épített keretét és nyilvántartását is erősítette meg. A pénz, a vásárlás és a jegyzék egymástól elválasztható tételekként jelenik meg.
A múzeum saját összefoglalója szerint az épületet Pollack Mihály tervezte, és az építkezés 1837 és 1847 között folyt. Az épület tehát az 1836-os törvény pénzéből indult meg, de a megvalósulás évtizedes folyamat volt. A törvényi megajánlás és a kész épület között több év telt el. A Pollack-féle tervek és az építkezés menete a törvénycikkekben nem részleteződik; ezek az adatok az intézményi összefoglalóból származnak.
Miért térnek el a források az „alapítás” kérdésében? Először is, más-más jogi és intézményi pillanatot rögzítenek. Az 1807. évi XXIV. törvénycikk az adomány országgyűlési elismerése. Az 1808. évi VIII. törvénycikk a felállításról és az alapgyűjtésről rendelkezik. Az intézményi hagyomány az 1802-es magánadomány napját emeli ki. A három réteg nem cáfolja egymást, de nem is ugyanazt a cselekményt nevezi meg, ezért egyetlen „alapítás napja” nem vezethető le belőlük.
Másodszor, a törvény nyelve maga is óvatos. Az 1807-es cikk „fölállitandó” nemzeti múzeumról beszél, nem kész intézmény átadásáról. Széchényi adománya könyvtárat és gyűjteményt nevez meg; a múzeum felállítása törvényi feladatként jelenik meg. A közkeletű mondat, hogy „Széchényi múzeumot alapított”, ezért csak részben állja meg a helyét: a törvény szerint a gyűjtemény átírásával a felállítandó múzeum alapját rakta le. A törvény „fölállitandó” múzeumról ír, kész intézményről nem.
Harmadszor, az épület kérdése külön forrásréteg. Az 1836. évi XXXVII. törvénycikk az intézet telkén új épületre 500 000 forintot ajánlott meg, és a nemesi rendre vetette ki. A múzeum összefoglalója 1813-as telekvételt és 1837–1847 közötti építkezést említ. Aki az épület avatását vagy a Pollack-féle terveket keresi a törvényekben, azokban nem talál részletes leírást. A törvényi megajánlás pénzt és telket rögzít; az építész neve és az építkezés évei az intézményi összefoglalóból ismertek.
Negyedszer, a források típusa is különbözik. A három törvénycikk elsődleges jogszabály. Az 1802-es dátumok, a tételszámok és a tervező neve intézményi összefoglalókból ismertek. A törvényi állítások ezért a törvénycikk nevével idézhetők; az intézményi adatok pedig „a múzeum saját összefoglalója szerint” formában. A könyvtári és a múzeumi szál az 1807-es szövegben még együtt jelenik meg; a későbbi Országos Széchényi Könyvtár külön történetét ez a törvény nem mondja el.
Összefoglalva: a Magyar Nemzeti Múzeum előzményei nem egyetlen hősi nap története. Az 1807. évi XXIV. törvénycikk becikkelyezte Széchényi Ferenc adományát, és felállítandó nemzeti múzeum alapjáról beszélt. Az 1808. évi VIII. törvénycikk rendelkezett a felállításról, a vármegyei alapgyűjtésről és Grassalkovics telekadományáról. Az 1836. évi XXXVII. törvénycikk az új épületre és a Jankovich-gyűjteményre szavazott meg összegeket. A hagyomány 1802-t tekinti alapítási évnek; a törvényi keretet 1807 és 1808 adta.
A könyvtár és a múzeum viszonya is a törvény nyelvéből olvasható. Az 1807-es törvény a Széchényi-könyvtárról beszél, és egyúttal a felállítandó nemzeti múzeum alapjait említi. Az adomány könyvtári része a törvényben is nevesített, de a múzeumi intézmény felállítása külön törvényi lépések sorozata volt. A későbbi Országos Széchényi Könyvtár külön története ide csak ennyiben tartozik. Az 1807-es szövegben a könyvtári és a múzeumi kezdet még együtt szerepel.
A reformkori kulturális ébredés más ágai nem helyettesítik ezt a történetet. A színjátszás kezdeteit és az Akadémia felé vezető utat a testvércikkek bontják ki. Itt a gyűjtemény adományozása, a törvényi elismerés, a múzeumi alap, a telek és az épület anyagi háttere a tárgy. A múzeumlépcső 1848. március 15-i szerepe másik cikk tárgya. Itt a gyűjtemény, a törvényi elismerés, az alap, a telek és az épületpénz marad a történet.
A közkeletű kép, amely szerint „Széchényi múzeumot alapított”, a törvény nyelvével csak részben egyeztethető. Az 1807-es cikk könyvtárat és gyűjteményt nevez meg, és egy felállítandó nemzeti múzeum alapjáról beszél; az 1808-as a felállításról rendelkezik. Az épület anyagi háttere külön, 1836-os lépés. A négy réteg – magánadomány, törvényi elismerés, felállítás, épületpénz – együtt adja a folyamatot. Egyetlen közös alapítási nap ezekből a rétegekből nem vezethető le.
