MBMAGYAR BETYÁR
Habsburg rendi királyság

5.4.2

A magyar jakobinusok pere

Habsburg rendi királyság · 1711–1825

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

A magyar jakobinusok pere
Illusztráció

A magyar jakobinusok pere

A magyar jakobinusok felségsértési és hűtlenségi pere 1794 júliusától 1795 szeptemberéig zajlott Bécsben, Budán és Pesten. A közkeletű kép a kivégzést a Vérmezőhöz köti; a hivatalos latin jelentés a vár alatti rétet nevezi meg. Martinovics Ignácot és társait I. Ferenc rendeletére vonták eljárás alá.

A forráskiadás bevezetője szerint 1794. július 23-án éjjel a bécsi rendőrség Ferenc király rendeletére letartóztatta a demokraták egy csoportját, köztük a Bécsben tartózkodó Martinovics Ignácot. Egy életrajzi lexikon ugyanezt az elfogást július 24-ére teszi; a két keltezés nem olvasható össze egyetlen nappá. Július 25-én udvari vizsgálóbizottság állt fel Saurau Ferenc elnökletével. A vizsgálat ettől a naptól a bécsi és a budai szálon egyszerre indult, mielőtt a Curia eljárása megkezdődött volna.

Martinovics 1794. augusztus 13-án részletes vallomásban feltárta a Reformátorok Társasága, valamint a Szabadság és Egyenlőség Társasága szervezkedését, és megnevezte az igazgatókat. Ugyanezen a napon francia leveleket írt az igazgatóknak: beismerést, kegyelem reményét, névsort és káté átadását. A levelek a nádornál maradtak; a címzettekhez nem jutottak el. Augusztus 16-án éjjel Sándor Lipót nádor Budán és Pesten elfogatta Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Szentmarjay Ferencet; Sigray Jakab elfogatása folyamatban volt.

Szeptember 17-én az udvari vizsgálóbizottság összefoglaló jelentést adott a bécsi vizsgálat állásáról. Október 20-án Ferenc utasította Ürményi József személynököt a felségsértési per megindítására. November 28-án Németh János királyi jogügyi igazgató beadta a vádlevelet Martinovics és az igazgatók ellen. December 10–15. táján országos elfogatások zajlottak; a foglyokat a budai ferences kolostor börtönébe zárták, számuk később ötven fölé emelkedett. Kazinczy Ferencet december 14-én fogták el regmeci házában; a budai fogva tartás ettől a körtől vált országossá.

A vád formalitása a latin iratok szerint crimen laesae majestatis seu perduellionis, azaz felségsértés, illetve hűtlenség. A latin ítéletek a vádat két kátéra – a Reformátorok kátéjára és a Polgár és Ember kátéjára –, valamint két titkos társaságra, forradalmi célra, a trón és az alkotmány ellen építik. A perben érvényesített elv szerint a káté ismerete vagy másolása, följelentés nélkül, hűtlenségnek számított, még egyetértés nélkül is; a korabeli védők e törvényességet vitatták, és a kérdés a per saját konstrukciójaként maradt fenn.

Az eljárás a Királyi Curia előtt zajlott: a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla előtt; főbenjáró ítélethez uralkodói megerősítés kellett. A perrend szigorított mintához igazodott; az 1790. évi LVI. törvénycikk a rendes bíróság illetékességét mondta ki, a részletes rendet külön uralkodói rendeletek szabályozták. Sándor Lipót nádor a per legfőbb irányítója volt; ügyviteli jegyzőkönyve 1794. augusztus 16. és 1795. július 8. között futott, a budai és pesti fogvatartás idején.

A Királyi Tábla 1795. április 27-én hozta meg a fővádlottak elleni első halálos ítéleteket: poena gladii, azaz kardhalál, és a javak elvesztése. A nyomtatott latin Sententiae katalóguslapja ugyanezt a keltezést rögzíti. Egy későbbi magyar fordítás Hajnóczynál április 20-át ír; a latin ítéletszöveg és a forráskiadás bevezetője április 27-ét adja, és ez a mérvadó. A Hétszemélyes Tábla április 28–29. táján kezdte a revíziót; Hajnóczy ítéletét április 30-án hagyta jóvá.

A Tábla további ítéletei május végéig folytatódtak; az utolsó táblai ítélet május 22-én, a Hétszemélyes revíziója május 23. körül zárult. Kazinczy naplója szerint a Hétszemélyes május 16-án helybenhagyta az ő halálos ítéletét is; később kegyelmet kapott, börtönre. A foglyok között voltak Batsányi János, Verseghy Ferenc és Szentjóbi Szabó László is; a per nem csupán az öt fővádlottra szűkült, hanem szélesebb körű vizsgálatra és ítélkezésre terjedt ki a ferences kolostor börtönében, ahol a foglyok száma ötven fölé nőtt.

Szabó János pestmegyei főszolgabíró hivatalos jelentése és Kazinczy naplója szerint 1795. május 18-án kihirdették a kegyelem megtagadását az öt fővádlottnak. Ugyanezen a napon, Szabó szerint, Martinovicsot degradálták a volt ferences templomban. A forráskiadás bevezetője a degradálást május 19-re teszi, az esztergomi érsek megbízottjához kötve; a két szál párhuzamosan áll, egyik sem dönthető el egyetlen biztos napként. Hajnóczy József búcsúlevele május 19-én kelt; másnapi kivégzéséről írt, felkelést tagadott, szándékait nemesnek mondta.

A hivatalos latin jelentés szerint 1795. május 20-án hajnali öt óra körül Budán, a vár alatt, a várparancsnok rétjén lefejezték az öt fővádlottat. A kivégzési sorrend – az Ordo executionis szerint – Sigray Jakab, Szentmarjay Ferenc, Laczkovics János, Hajnóczy József, utoljára Martinovics Ignác volt. Martinovics a katonai négyszög nyugati sarkában nézte társai kivégzését; a latin szöveg occidentalemet ad, nem keletit. Sigraynál a budai hóhér két hibás vágás után a harmadikkal fejezte le; a tömeg zúgolódott.

A kivégzés után a hóhér elégette a két kátét, a titkos társaság szabályait és a császárhoz szóló levelet. A hivatalos latin jelentés a helyet nem nevezi Vérmezőnek; Kazinczy naplója vérhelyről ír. A Vérmező elnevezés későbbi emlékezet és hagyomány, nem az 1795-ös hivatalos helynév. Kazinczy a május 18–20. napokra fogoly-forrás, de a vérhelyi jeleneteknél nem volt szemtanú; naplója 1828-as megformálás, utólagos elbeszélés. Temetésük helyét ő sem tudta; a későbbi emlékezet ettől különválasztandó.

A fölmentettek nagy része május 20-án szabadult; az utolsó május 23. körül hagyta el a börtönt. Június 2-án Ferenc jóváhagyta az ítéletek utolsó csoportját. Június 3-án reggel hat óra tájban, ugyanezen a vár alatti helyen lefejezték Szolártsik Sándort – a forrásokban Szolárcsek alakban is – és Őz Pált. Bicskey Sándor főszolgabíró tudósítása szerint először Szolártsikot egy, majd Őzt két vágással fejezték le; írásaikat elégették. A második kivégzési nap így a júniusi ítéletjóváhagyás után következett.

Kazinczy naplója a május 18-i kihirdetésnél Martinovics, Hajnóczy, Laczkovics, Szentmarjay és Zsigray nevét sorolja a kegyelmet megtagadó válasz felolvasásánál. A május 20-i kivégzés napjáról szólva rózsa virágzását említi a vérhelyen; a jelenet fogoly-elbeszélés, nem helyszíni szemtanúi jegyzőkönyv. A hivatalos jelentés a hajnali órát, a helyet és a sorrendet rögzíti; a napló a cellából hallott és később megformált képet ad. A két forrásréteg együtt olvasható, de nem cserélhető fel egymással.

A börtönre ítélteket 1795 július elején átadták a magyarországi főparancsnokságnak, majd augusztus végén osztrák börtönökbe szállították. Sándor Lipót nádor 1795. július 12-én meghalt; a per irányításának ügyviteli kerete július 8-án zárult. A közel egykorú elbeszélések több hivatalos részletben pontatlanok, és nem helyettesítik a latin periratokat. Szabó hivatalos jelentése 1795. június 8-án kelt Pesten, és a május 20-i kivégzés menetét, a degradálást és a kegyelem-megtagadást is rögzíti.

A káték ismerete tehát a vád gerincét adta: a Reformátorok kátéja és a Polgár és Ember kátéja a latin ítéletekben forradalmi célhoz és a trón elleni szándékhoz kapcsolódik. Aki látta, elolvasta vagy lemásolta őket, és nem jelentette föl, a per konstrukciója szerint hűtlenségbe esett – még akkor is, ha a szöveget nem adta tovább, sőt ha azzal nem értett egyet. Ezt a korabeli védők törvényességi vitába vonták; a kérdés a per saját rétege, nem utólagos legenda.

A források keltezési és helynévi feszültségeket mutatnak, amelyek nem simíthatók össze egyetlen helyes dátumra. Az elfogás július 23. éjszakája és a lexikon július 24-e, a degradálás május 18-a és 19-e, valamint a fordítás április 20-a a latin április 27-ével szemben párhuzamos szálak. A vár alatti rét hivatalos megnevezése és a későbbi Vérmező-emlékezet szintén két réteg. A mag közös: vizsgálat, Curia, poena gladii, kegyelem-megtagadás, két kivégzési nap.

A latin ítéletek, Szabó és Bicskey hivatalos jelentései, valamint Kazinczy fogoly-naplója együtt adják a menetet, de különböző távolságból. A mag 1794 júliusától 1795 szeptemberéig tart: a bécsi elfogásoktól a börtönre ítéltek Budáról való elszállításáig. A kivégzések napjai – május 20. és június 3. – a magon belül állnak, nem önálló hősi napokként. A per ténye a hivatalos latin iratokkal és a fogoly-elbeszéléssel egyaránt alátámasztott; a vita a napokban és a helynévben van.

Martinovics Ignác életrajza, filozófiája és a II. Lipót alatti titkos szolgálata másutt bontakozik ki; itt csak a per forrásai szerint jelenik meg. I. Ferenc általános korszakpolitikája, a napóleoni háborúk magyarországi vonala és az 1809-es fordulat szintén szomszéd témák, nem a per menete. A perben csak a vizsgálat elrendelése, a perindítás, a kegyelem megtagadása és az ítéletek jóváhagyása számít uralkodói döntésként; a korszakpolitika egésze másutt kap helyet.

A kutatás egy része a periratok latin magját követi; mások a fogoly-elbeszélést és a későbbi emlékezetet is bevonják. A lényeg közös: a felségsértési és hűtlenségi eljárás 1794–1795-ben Bécstől Budáig futott, és két kivégzési nappal, majd börtönelszállítással zárult. A közkeletű Vérmező-kép a hivatalos rét megnevezése mellett áll, nem helyette. A keltezési viták a menetet nem írják felül, csak a napok pontosságát tartják nyitva a források között.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Hol végezték ki a magyar jakobinusokat?
A közkeletű kép a kivégzést a Vérmezőhöz köti; a hivatalos latin jelentés a vár alatti rétet nevezi meg. A hivatalos latin jelentés a helyet nem nevezi Vérmezőnek; Kazinczy naplója vérhelyről ír. A Vérmező elnevezés későbbi emlékezet és hagyomány, nem az 1795-ös hivatalos helynév.
Mivel vádolták Martinovicsot és társait?
November 28-án Németh János királyi jogügyi igazgató beadta a vádlevelet Martinovics és az igazgatók ellen. A latin ítéletek a vádat két kátéra – a Reformátorok kátéjára és a Polgár és Ember kátéjára –, valamint két titkos társaságra, forradalmi célra, a trón és az alkotmány ellen építik.
Milyen sorrendben végezték ki a jakobinus fővádlottakat?
A kivégzési sorrend – az Ordo executionis szerint – Sigray Jakab, Szentmarjay Ferenc, Laczkovics János, Hajnóczy József, utoljára Martinovics Ignác volt. Szabó hivatalos jelentése 1795. június 8-án kelt Pesten, és a május 20-i kivégzés menetét, a degradálást és a kegyelem-megtagadást is rögzíti.

Források

  1. Szabó János pestmegyei főszolgabíró: Relatio super serie executionis… (Pest, 1795. június 8.).
  2. Bicskey Sándor főszolgabíró tudósítása Szolártsik Sándor és Őz Pál kivégzéséről (1795. június 3.).
  3. Hajnóczy József búcsúlevele, 1795. május 19.
  4. Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója.
  5. „A Martinovics-per ítéletei, 1795” (nyomtatott latin Sententiae katalóguslap).
  6. A magyar jakobinusok iratai, II. A magyar jakobinusok elleni felségsértési és hűtlenségi per iratai 1794–1795. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952.
  7. A magyar jakobinusok iratai, III. Naplók, följegyzések, röpiratok. 1952.
  8. Iratok és feljegyzések a magyar jakobinusok vezetőinek kivégzéséről. Jogtörténeti Szemle 1986/1, 77–83.
  9. Sándor Lipót főherceg nádor iratai, 1790–1795. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1926.
  10. Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990: „Martinovics Ignác”.
  11. Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990: „Sándor Lipót”.
  12. „Martinovics és társainak összeesküvése. Első közlemény.” Századok 12 (1878), 1–45.
  13. „A Fogságom naplója mint szöveg és mint forrás.” Korunk, 3. folyam, 19. évf. 5. sz. (2008. május).
  14. „Újabb adatok a magyar jakobinusok történetéhez.” Történelmi Szemle 1958/1–2.
  15. Budapest történetének bibliográfiája 5. (1686–1950), Politika–Közigazgatás. Budapest, 1966.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak