MBMAGYAR BETYÁR
Előzmények

0.1.1

A Kárpát-medence paleolitikus lelőhelyei

Előzmények · őskor–895

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség

A Kárpát-medence paleolitikus lelőhelyei
Illusztráció

Röviden

Több tízezer, sőt több százezer évvel a magyar állam megszületése előtt már emberek éltek a Kárpát-medencében. A lelőhelyek létezése nem vitás, a keltezésük azonban gyakran igen: Vértesszőlős korát az egyik szerző „közel félmillió” évre, a másik mintegy 350 000 évre teszi. A középső paleolitikumból Magyarországon csak neandervölgyi csontmaradvány került elő.

Több tízezer, sőt több százezer évvel a magyar állam megszületése előtt már emberek éltek a Kárpát-medencében. Barlangokban húzódtak meg, kőből készítettek eszközöket, vadásztak, tüzet használtak, és nyomaikat olyan helyeken hagyták hátra, amelyek ma Európa őstörténetének fontos régészeti lelőhelyei közé tartoznak.

Vértesszőlős Magyarország egyik legjelentősebb őskőkori lelőhelye. Itt kerültek elő a „Sámuel” néven ismert ősember maradványai, valamint kőeszközök, állatcsontok és egykori tűzhelyek nyomai. A lelőhely különlegessége, hogy nemcsak az ember jelenlétéről, hanem az akkori környezetről és életmódról is rendkívül sok információt őrzött meg.

A Bükk hegységben található Subalyuk-barlangból neandervölgyi emberhez tartozó csontmaradványok és mousteri típusú kőeszközök kerültek elő. Az 1932-ben feltárt leletek között egy felnőtt és egy gyermek maradványai is szerepelnek, ezért Subalyuk a magyarországi ősemberkutatás egyik legismertebb helyszíne.

A Miskolc közelében fekvő Szeleta-barlang az őskőkorkutatás egyik klasszikus lelőhelye. Az itt előkerült jellegzetes, gondosan megmunkált kőeszközökről nevezték el a Szeleta-kultúrát, amely a felső paleolitikum korai időszakának fontos régészeti jelensége a térségben.

A Nyugat-Bükkben, a Szalajka-patak völgyében található Istállós-kői-barlang szintén jelentős felső paleolitikus lelőhely. Az ásatások során az aurignaci kultúrához kapcsolt leletek és más őskori tárgyak kerültek napvilágra. A hely bizonyítja, hogy a Bükk barlangjai évezredeken keresztül fontos menedéket jelentettek az itt élő embercsoportok számára.

A Kárpát-medence paleolitikus története azonban nem ér véget ezekkel a helyszínekkel. Tata, Bodrogkeresztúr, Ságvár, Mogyorósbánya és számos más lelőhely kőeszközei és régészeti emlékei azt mutatják, hogy a térség hosszú időn keresztül különböző őskőkori embercsoportok otthona és vadászterülete volt.

A Kárpát-medence története tehát nem a honfoglalással, nem a rómaiakkal, és még csak nem is az első földművelőkkel kezdődik. Gyökerei több százezer évre nyúlnak vissza – egy olyan világba, ahol az ember túlélését a természet ismerete, a tűz és egy jól megmunkált kőeszköz jelentette.

A fenti lelőhelyek ma a hazai őskőkor-kutatás alapkövei, pedig sokáig az is kérdés volt, élt-e egyáltalán ember a Kárpát-medencében a jégkorszakban. Hosszú ideig tagadták, mondván, a terület akkor lakhatatlan volt. A döntő bizonyítékokat a hazai kutatás egyik úttörője tárta a tudományos közvélemény elé, majd egy paleontológus ásatásai a Szeleta-barlangban hiteles körülmények között lezárták a vitát. A Szeleta-barlang volt az első magyarországi paleolit ásatás helyszíne.

Az őskőkor kutatása a földtudományokkal, a paleontológiával és a geológiával együtt született. Az Istállós-kői-barlangban az első ásatás 1911-ben vagy 1912-ben folyt, de a fennmaradt iratokból nem dönthető el, melyik évben. A régi leleteket ma is újravizsgálják. Az őskőkor időbeli kerete a jégkorszak, amely mintegy kétmillió éve kezdődött, és hideg, úgynevezett glaciális, valamint melegebb, interglaciális szakaszok váltakozásából állt. A mintegy tízezer évvel ezelőtti felmelegedés gyakorlatilag az őskőkor végét jelenti.

A Kárpát-medence megtelepedése ebben a hosszú időszakban nem volt folyamatos. A kutatás modellje szerint főleg a felmelegedési időszakokban, hullámokban jelentek meg itt népcsoportok. A jégkor utolsó húszezer évében a kutatás szerint a medence közepe is csak időszakonként volt lakott, „bár teljes néptelenséget feltételezni nincs okunk”. A szócikk elején álló felsorolás egymás mellé helyezi a lelőhelyeket, ezek azonban egészen eltérő korszakokhoz és eltérő embercsoportokhoz tartoznak.

A lelőhelyek létezése nem vitás, a keltezésük azonban gyakran igen. Vértesszőlős korát ugyanabban a régészeti összefoglaló kötetben az egyik szerző „közel félmillió” évre, a másik mintegy 350 000 évre teszi. A lelőhely travertínójának urán-tórium módszerrel mért kora 350 000 év, az abszolút adatok azonban a módszertől függően „széles határok között” mozognak. Vértesszőlősről, a szakirodalomban „Sámuel” néven említett tarkócsontról és a középső paleolitikumról a következő szócikk szól részletesen.

A középső paleolitikum a kutatás egyik összegzése szerint mintegy 100 000 éve kezdődött, és kb. 36 000 éve ért véget. Nyomai két gócban sűrűsödnek: a Dunántúli-középhegység keleti részén, az Érd–Tata vonalon, valamint a Bükkben. Tata megtelepedését ugyanez az összegzés úgy 50 000 évvel ezelőttre teszi. Ebből a korszakból Magyarországon csak neandervölgyi csontmaradvány került elő. Ilyenek a Remete-felső-barlang két metszőfoga és a subalyuki maradványok.

A Cserépfalu melletti Subalyukban már a felfedezéskor vitatott volt, hogy eltemették-e a két halottat: egyes kutatók cáfolták, mások támogatták a temetkezés gondolatát. Egy újabb, a csontok helyzetét és állapotát vizsgáló elemzés szerint a gyermeket valószínűleg eltemették, a felnőtt teste viszont a barlang talaján bomlott el, és a két test nem egy időben került a barlangba. A temetkezés kérdése tehát értelmezés, és ma is vita tárgya.

A két subalyuki maradvány első közvetlen radiokarbon-keltezése a felnőttet 34 177 ± 159 radiokarbon évre, kalibrálva 39 732 és 39 076 év közé, a gyermeket 31 370 ± 140 radiokarbon évre, kalibrálva 36 117 és 35 387 év közé helyezi. Ezek az adatok a subalyuki neandervölgyieket Közép-Európa utolsó neandervölgyiei közé sorolják. A kalibrálatlan és a kalibrált értékek közvetlenül nem vethetők össze, ezért mindig megjelölve kell őket közölni.

A Bükk nagy vitája a felső paleolitikum kezdete körül folyik: kik készítették a Szeleta-barlang jellegzetes, leveles hegyeit, és mikor jelent meg a térségben a modern ember? A kutatás egyik összegzése szerint a Szeleta alsó rétegének ipara – kalibráció megjelölése nélkül – „44 000 évnél idősebb”, és ha valóban középső paleolitikus, neandervölgyi termék, az aurignaci pedig az általános felfogás szerint már a modern emberé, akkor a két csoport egy ideig párhuzamosan élhetett a Bükkben.

Egy 2016-os új gyorsítós radiokarbon-sorozat a szeletai ipart 41 500 és 44 000 kalibrált év közé teszi, a korai aurignacival egykorúnak tartja, készítőinek pedig a késői neandervölgyieket tekinti. Ez a következtetés keltezésen és kizáráson alapul, mert emberi csontlelet nem kapcsolható közvetlenül az iparhoz. A barlang felső rétegében a kutatás egyik összegzése szerint levélhegyek és gravetti nyílhegyek kerültek elő, „32 000 körüli” korral, módszer megjelölése nélkül.

A Szeleta-kultúra besorolása tehát nem egyértelmű. Van, aki feltételesen középső paleolitikus, neandervölgyi terméknek tekinti, mások átmeneti iparnak, amely egyidős a felső paleolitikum kezdetével. A vita mögött az a kérdés áll, ki készítette a leveles hegyeket, és mikor jelent meg a modern ember a Bükkben. A kérdést a mai adatok nem döntik el, és ez a szócikk sem kíván igazságot tenni.

Az Istállós-kői-barlangban 1947 és 1951 között is ástak. Hagyományosan két aurignaci réteget különítenek el benne. Az alsóból hasított alapú csonthegyek, a felsőből csontlándzsahegyek, ékszerek, sípok és egy barlangimedve-bocs combcsontjából készült, háromlyukú fuvola került elő, továbbá a modern emberhez, a Homo sapiens fajhoz tartozó ujjperc és fog. Az újabb, kalibrált radiokarbon-adatok szerint az alsó réteg mintegy 40 000, a felső mintegy 34 000 éves.

A régebbi, kalibrálatlan mérések ettől eltérő, kisebb számokat adnak, ezért a kétféle adatot nem szabad összekeverni. Az aurignaci besorolás is vitatott. Egy 2015-ös revízió szerint egyik rétegben sincs tipikus aurignaci kőeszköz, így a lelőhelyet „nincs szilárd alapja” aurignaciként azonosítani; saját besorolását a revízió is csak munkahipotézisnek nevezi. A nemzetközi kutatás egy része viszont továbbra is aurignaci lelőhelynek tartja, Európa első modern emberei egyik legkorábbi menedékének. 2020-ban ezért új ásatás indult a barlangban.

A jégkorszak utolsó húszezer évében vadászatra szakosodott felső paleolit közösségek éltek a medencében. A korszakot a gondosan megmunkált kova nyílhegyről gravetti-időszaknak nevezik. Az első települési hullám mintegy 28–26 ezer évvel ezelőttről mutatható ki. A korszak legjobban kutatott lelőhelye Bodrogkeresztúr–Henye, ahol mamutra és jávorszarvasra vadásztak, és amely közel esik az obszidián-vidék egyik központjához. Innen való egy peremén bemetszett, csiszolt mészkőkorong, amelyet egy képaláírás „holdnaptárnak” nevez – ez értelmezés, nem bizonyított tény.

A második hullám 20 000 és 18 000 év körül, egy enyhülés idején jelentkezik. Egyes csoportok ekkor a régi, kavicsból készülő eszköztechnikához tértek vissza; ennek okát nem ismerjük. A gravetti kor egyik lelőhelye Ságvár: itt két félig földbe mélyített kunyhó alapja, sok rénszarvascsont és egy átfúrt, díszítetlen rénagancs került elő. A két kultúrréteget 80–100 centiméter lösz választja el; a lelőhelyről nevezik el a „Ságvár-periódust”.

Mogyorósbányán négy, 8–10 méteres ovális települési folt került elő, köztük 30–40 méteres leletmentes sávokkal. A kutatás ezt négy vadászcsapat vagy család egyidejű megtelepedésének nyomaként értelmezi. A harmadik hullám mérési módszer megjelölése nélkül mintegy 15–16 ezer éve érte el a Dunakanyart: Pilismarót környékén, Basaharc és Dömös között mintegy nyolc lelőhely ismert. Dömösön egy rúdsátor maradványa került elő, amely a hazai felső paleolitikumban „teljesen egyedüli”.

A jégkor végének vadászcsoportjai nem éltek elszigetelten. A lelőhelyeken alpi hegyikristály, a Prut vidékéről és Sziléziából származó kova, tokaji obszidián, valamint ékszerként használt, díszes harmadidőszaki csigahéj is előkerült, ami a kutatás szerint arra utal, hogy a csoportok állandó kapcsolatban álltak. Ugyanakkor a hazai felső paleolitikumból kevés, és többnyire bizonytalan körülmények között előkerült embertani lelet ismert, és művészeti alkotásokban is szegény a hazai anyag.

Vitatott korú a Lovas melletti festékbánya, ahol jávorszarvas-agancsból és csontból csiszolt szerszámokkal vörös földfestéket bányásztak. A legfrissebb radiokarbon-adat, 11 740 ± 100 év alapján a jégkor végére keltezik; a forrás nem jelzi, kalibrált-e az érték. Ugyanebben az összefoglaló kötetben azonban egy másik szerző a középső paleolitikumhoz sorolja, azzal a megjegyzéssel, hogy „kora és kulturális helyzete ma is vitatott”. Miért ilyen sok a vita? Mert a radiokarbon-adatok egy része régi, kalibrálatlan mérés, más része új, kalibrált, és a kőeszközök besorolása is értelmezés kérdése.

A szeletai ipar készítőinek azonosítása keltezésen és kizáráson alapul, emberi csontlelet nélkül. A „hullámok” is kutatói modellt jelentenek, amelyet a lelőhelyek eloszlásából vezetnek le, nem közvetlen megfigyelést. Mintegy tízezer éve a holocén kezdete korszakhatárt jelent: az őskőkort a mezolitikum, az átmeneti kőkor követi. Ez a szócikk a paleolitikus lelőhelyek kereteit adja. Az újkőkori fordulatot a starčevo–körösi kultúráról és a vonaldíszes kerámia népeiről szóló cikkek mutatják be.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Mikor jelent meg az ember a Kárpát-medencében?
Több százezer évvel ezelőtt. Vértesszőlős korát ugyanabban a régészeti összefoglaló kötetben az egyik szerző „közel félmillió” évre, a másik mintegy 350 000 évre teszi. A lelőhelyek létezése nem vitás, a keltezésük azonban gyakran igen. Az őskőkor mintegy tízezer éve ért véget.
Hol éltek neandervölgyiek Magyarországon?
Két gócban: a Dunántúli-középhegység keleti részén, az Érd–Tata vonalon, és a Bükkben. Ebből a korból csak neandervölgyi csont került elő, így a Remete-felső-barlang két foga és a subalyuki leletek. Subalyukban egy felnőtt és egy gyermek maradványai is ott voltak, 1932-ben tárták fel őket.
Mi került elő az Istállós-kői-barlangban?
Csonthegyek, csontlándzsahegyek, ékszerek, sípok és egy barlangimedve-bocs combcsontjából készült, háromlyukú fuvola, továbbá a modern ember ujjperce és foga. Az újabb, kalibrált adatok szerint az alsó réteg mintegy 40 000, a felső mintegy 34 000 éves. A barlang a Bükkben van.

Források

  1. Az ember megjelenése Magyarországon. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Teleki László Alapítvány, 2003, 77–78.
  2. Vértesszőlős: az első emberek Magyarországon. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 78–81.
  3. A modern ember kialakulása és kultúrája. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 81–85.
  4. A jégkorszak végének vadászai. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 85–90.
  5. Mezolitikum: a termelőgazdálkodás felé. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 91–95.
  6. Tűzhelyek Vértesszőlősön. Archeometriai Műhely 2006/3.
  7. Nouvelle interprétation des occupations néanderthaliennes de la grotte Subalyuk (Hongrie du Nord). Acta Archaeologica Carpathica 51 (2016) 7–46.
  8. First direct dating of the Late Neanderthal remains from Subalyuk Cave in Northern Hungary. Anthropologischer Anzeiger 81/2 (2024) 169–181.
  9. Neanderthals or Early Modern Humans? A Revised 14C Chronology and Geoarchaeological Study of the Szeletian Sequence in Szeleta Cave. Archäologisches Korrespondenzblatt 46 (2016).
  10. Istállóskő revisited: Lithic artefacts and assemblages, sixty years after. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 66 (2015) 5–38.
  11. The Istállóskő Cave Excavation in 2020 and Its Research Objectives. Hungarian Archaeology 10/4 (2021) 1–9.
  12. Travertin sztratigráfia. In: Tanulmányok a geomorfológia, a geokronológia, a hidrogeográfia és a Marskutatás területéről. Budapest, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, 2017.
  13. A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). 1940.
  14. Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. 1965.
  15. Dating a Type Site… Praehistoria 9–10 (2008–2009) 35–45.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak