MBMAGYAR BETYÁR
Államszocializmus

9.4.1

1956. október 23.: a tüntetéstől a Rádió ostromáig

Államszocializmus · 1945–1989

Szerző: Magyar Betyár szerkesztőség · Megjelent:

Október 23. a közemlékezetben gyakran egyetlen hősi pillanatként él: a tömeg egy emberként mozdul meg, és estére kitör a forradalom. A korabeli szövegek ennél töredezettebb és lassabban kibomló napot mutatnak. Reggel még a párt lapja is a diákok mellé állt, délben betiltották a felvonulást, kora délután feloldották a tilalmat, és csak az esti órákban, több egymásra épülő fordulat után jutott el a helyzet a Rádió körüli fegyveres harcig.

Ez a szócikk ezt a folyamatot követi reggeltől éjfélig. Nem a hagyományos emlékképeket rendezi sorba, hanem azt nézi meg, mit rögzítettek a nap saját szövegei – a lapok, a rádióadások, a beszédek – és mit állapított meg utólag az ENSZ különbizottsága. A napot jelképes dátumként is lehet kezelni, de a történet szempontjából inkább egymásra rakódó döntések és válaszok sorozata volt, ahogyan azt a nap szövegei és az ENSZ-jelentés egymás mellé téve mutatják.

A reggeli sajtó még nem válságot, hanem mozgolódást jelzett. A Szabad Nép aznapi vezércikke, az „Új, tavaszi seregszemle”, ahogyan a kutatás idézi, így kezdődött: „Gyűlés gyűlést követ egyetemeinken és főiskoláinkon.” A cikk egyértelműen állást foglalt: „Pártunk és lapja, a Szabad Nép odaáll az ifjúság mellé, helyesli ezeket a gyűléseket…” A hivatalos lap tehát a nap elején nem ellenségként, hanem támogatandó jelenségként írt az egyetemi gyűlésekről, amelyek az előző napokban zajlottak.

Ugyanezen a napon jelent meg az Irodalmi Újságban a magyar írók kiáltványa. Nyitómondata, ahogyan a kutatás idézi: „Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk.” A szöveg fegyelmezett összefogásra szólított fel, és hét pontban fogalmazott meg követeléseket, köztük a Rákosi körüli vezetés eltávolítását és azt, hogy Nagy Imre a közéletben méltó helyre kerüljön. A pontokat a hozzáférhető közlés csak rövidítve adja, ezért a kiáltvány pontos megfogalmazásáról és szándékáról ennél többet ez a szócikk nem állít.

A diákok követeléseit, a 16 pontot, egy nappal korábban, október 22-én fogalmazták meg és fogadták el; tartalmukról külön szócikk szól. A mostani napra a 16. pont a lényeges: ez hirdette meg a felvonulást október 23-ra, „délután. fél három órakor”, a Bem-szoborhoz. A tervezett megmozdulás így nyilvános volt, időpontja és helyszíne előre ismert. A kérdés az volt, hogyan reagál rá a hatalom, és erre a nap folyamán kétféle, egymásnak ellentmondó válasz is született.

Az első válasz tiltás volt. A rádióadások közölt átirata szerint 12 óra 53 perckor beolvasták a Belügyminisztérium közleményét, amely „a közrend zavartalan biztosítása érdekében” kimondta, hogy a minisztérium „nyilvános utcai gyűléseket, felvonulásokat a további intézkedésig nem engedélyez”. A tilalom nem állította meg a szervezést: az ENSZ-jelentés szerint a tüntetés a feloldás idején már zajlott, a hatóság pedig néhány órán belül maga változtatott álláspontján.

A második válasz a tilalom visszavonása lett. Az átirat szerint 14 óra 23 perckor a rádió bejelentette: „Piros László belügyminiszter a kihirdetett utcai gyülekezési és felvonulási tilalmat feloldja.” Ugyanebben az adásban közölték, hogy este húsz órakor Gerő Ernő beszédet mond. Az ENSZ-jelentés szerint a feloldás idején a tüntetés már zajlott. A közkeletű kép, amely szerint a felvonulást egész nap tiltották, tehát nem áll meg: a tilalom alig másfél óráig volt érvényben.

A felvonulás a Petőfi-szobornál indult, a kronológia szerint 15 óra körül, és a Bem-szobornál is nagy tömeg gyűlt össze. Az ENSZ-jelentés szerint a Bem-szobornál Veres Péter, az Írószövetség elnöke felolvasott egy kiáltványt, és a résztvevők a diákok pontjait is meghallgatták. Veres Péter aznapi szavainak ellenőrizhető szövege nem áll rendelkezésre, ezért csak annyi mondható biztosan, hogy felolvasott, azt viszont nem, hogy pontosan mit mondott.

A Bem tértől a tömeg nagy része átvonult a Parlament elé. Az ENSZ-jelentés becslése szerint este hat órára kétszáz- és háromszázezer közötti ember gyűlt össze a Kossuth téren. Ez becslés, nem számlálás, és egy utólagos vizsgálat megállapítása. A tér megtelése azonban jól mutatja, hogy a délutáni felvonulás már messze túlnőtt egy egyetemi megmozduláson, és a résztvevők a Parlament előtt kifejezetten Nagy Imrét kezdték szólítani: a tömeg a politikai vezetéstől közvetlen választ várt követeléseire.

A tömeg Nagy Imrét követelte, aki este a Parlament erkélyéről röviden szólt hozzá. Beszédéről nincs hangfelvétel; szövegét az MTI gyorsíróinak jegyzeteiből rekonstruálták. Eszerint, ahogyan a kutatás idézi, így kezdte: „Barátaim! Figyelmet kérek, hallgassanak meg.” A gyakran ismételt „Elvtársak!” megszólítás a rekonstruált szövegben nincs benne; ez a visszaemlékezések hagyományából származik. A pontos időpont bizonytalan: a kronológia 21 óra körülre teszi, az ENSZ-jelentés szerint a Rádiónál kezdődő lövöldözést megelőzte.

A rekonstruált szöveg szerint Nagy Imre a parlamenti, alkotmányos utat ajánlotta: „Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat előrehaladásunk útjából.” A jegyzetek rögzítik a tömeg közbekiáltását is: „Nem ezt vártuk!” A beszéd így zárult, ahogyan a kutatás idézi: „Menjünk szépen haza! … Éljen a magyar ifjúság! Viszontlátásra!” Az ENSZ-jelentés szerint a beszédet nem fogadták jól, részben azért, mert kevesen hallották.

Közben este nyolc órakor a rádió Gerő Ernő első titkár beszédét közvetítette. A beszéd egyik mondata, ahogyan a kutatás idézi: „elítéljük azokat, akik ifjúságunk körében a sovinizmus mételyét igyekeznek terjeszteni, s a demokratikus szabadságot … nacionalista jellegű tüntetésre használták fel.” A beszéd a demokratikus szabadságot tehát a tüntetéssel szembeállítva említette, és a felvonulókat nacionalizmussal vádolta. Az ENSZ-jelentés angol szövege ugyanezt a részt idézi, így a mondat tartalma két közlésben is egyezik.

Az ENSZ különbizottságának értékelése szerint a beszéd semmilyen engedményt nem tett, és hangja feldühítette a tömeget. Ez a bizottság utólagos megítélése, nem a beszéd szövegéből közvetlenül kiolvasható tény. Az is fontos, hogy a beszédről sokat emlegetett szavak egy része nem található meg a közölt részletekben: azokban a sovinizmus, a nacionalista jellegű tüntetés és a burzsoá demokrácia fogalma szerepel. A beszéd teljes, nyomtatott szövegét ugyanakkor ez a szócikk nem vetette össze a közölt részletekkel.

Az este másik helyszínén a tömeg a Sztálin-szobrot döntötte le, amelynek eltávolítását a diákok pontjai közül a 13. is követelte. Az ENSZ-jelentés az esemény idejét este fél tízre teszi, a kronológia néhány perccel későbbre; a két adat eltérése miatt csak annyi mondható, hogy a szobor fél tíz körül dőlt le. Az esemény jelképes ereje azonban nem a pontos percen múlik: a ledöntés azt mutatta, hogy a tömeg már nem kérésekben, hanem tettekben fejezte ki szándékát.

A Rádió körüli feszültség előzménye egy nappal korábbra nyúlt vissza. Az ENSZ-jelentés szerint október 22-én a cenzor a diákok követeléseit csak csonkán engedte volna beolvasni, amit a diákok elutasítottak. Október 23-án küldöttség ment be a Rádióba Benke Valéria igazgatóhoz, de a pontok teljes beolvasását ismét elutasították. A jelentés egyik helyen ezen a ponton „tíz pontról” ír, ami a dokumentum belső pontatlanságát mutatja, és óvatosságra int a részletek kezelésében.

A Rádiónál történtek a nap legvitatottabb része. Az ENSZ különbizottsága szerint röviddel este kilenc után a felső emeletekről könnygázgránátokat dobtak ki, majd az ÁVH emberei a bejáratból a tömegbe lőttek; a bizottság ezt tekintette a békés tüntetés fordulópontjának. Ugyanez a jelentés maga is rögzíti a bizonytalanságot: egy diákküldött lelövéséről szóló hírt nem sikerült megállapítani, a tüntetők betörési kísérletét egyes tanúk állítják, mások tagadják.

Az áldozatokról a jelentés annyit közöl, hogy legalább hárman haltak meg, egyes tanúk nyolcat említettek. Az első lövés pontos perce nem ismert, és a kutatás egy része szerint a lövés körülménye és leadója máig vitatott. A kronológia 22 óra körülre teszi a Rádió hajnalig tartó ostromának kezdetét. Az eltérések oka részben a források természete: a bizottság főként emigráns tanúk vallomásaira támaszkodott, a magyar hatóságok nem működtek közre, a korabeli hivatalos álláspont pedig ellentétes volt.

A rádió adása közben tovább folyt. Az átirat szerint 22 óra 3 perckor bejelentették, hogy Nagy Imre ifjúsági küldöttekkel és több képviselővel tárgyal, 22 óra 22 perckor pedig azt, hogy a Politikai Bizottság azonnal összehívta a Központi Vezetőséget. A hatalom tehát az este folyamán politikai tárgyalással is próbálkozott, miközben a Rádió épülete körül a helyzet egyre feszültebbé vált, és a két folyamat már nem ugyanabban az ütemben haladt.

Az ENSZ-jelentés szerint tíz óra körül katonai erősítés érkezett a Rádióhoz, de a katonák egy része a tömeghez állt. A tüntetők szemtanúk szerint fegyverhez jutottak, a jelentés mentőautókban szállított fegyvereket is említ. Nagyjából tizenegy órától a Rádiót már fegyverrel támadták, és október 24-én hajnalban a felkelők egy időre elfoglalták az épületet, majd kiszorították őket. A délutáni békés felvonulásból így néhány óra alatt fegyveres harc lett.

A nap túlnyúlt önmagán. Az ENSZ-jelentés szerint az első szovjet harckocsik október 24-én hajnali két óra körül jelentek meg Budapesten, a hivatalos bejelentés pedig csak reggel kilenckor hangzott el. Hogy ki és milyen formában kérte a beavatkozást, nyitott kérdés: a bizottság szerint Nagy Imre nem adott ilyen kérést, és arra nem talált bizonyítékot, hogyan és ki kérte, vagy kérte-e egyáltalán; a kutatás egy része szerint Gerő Ernő fordult Moszkvához.

Miért mondanak mást a források ugyanerről a napról? A rádióadások és a lapok a hatalom akkori nyelvén szóltak, és elsősorban a hivatalos közléseket rögzítették. Nagy Imre beszéde gyorsírói jegyzetekből rekonstruált szöveg, Gerő beszédéből csak részletek ismertek közvetlenül. Az ENSZ-jelentés utólagos, tanúvallomásokon alapul, és maga jelzi, hogy kevesen láthattak mindent. A kronológiák percre pontos időpontjai pedig történészi összesítések, nem a nap saját feljegyzései.

Október 23. ezért nem egyetlen hősi pillanat, hanem órákon át tartó folyamat volt: a délelőtti támogató vezércikktől a tiltáson és a feloldáson, a Bem téri és Kossuth téri tömegen, két egymástól nagyon eltérő beszéden át a Rádió körüli harcig. A következő szócikkek ezeket a szálakat külön bontják ki: a diákok 16 pontját, a Rádió ostromát, Gerő beszédét és Nagy Imre visszatérését, amelyek mind ennek a napnak a fordulataiból nőttek ki.

Kapcsolódó szócikkek

Gyakori kérdések

Betiltották-e a felvonulást október 23-án?
Igen, de csak rövid időre. A rádióadások átirata szerint délben beolvasták a Belügyminisztérium tilalmát, kora délután pedig bejelentették, hogy Piros László belügyminiszter feloldja. Az ENSZ-jelentés szerint a feloldás idején a tüntetés már zajlott; a tilalom alig másfél óráig volt érvényben.
Mit mondott Gerő Ernő október 23-i beszédében?
Gerő Ernő első titkár este nyolc órakor beszélt a rádióban. A közölt részlet a demokratikus szabadságot a tüntetéssel szembeállítva említette, és a felvonulókat nacionalizmussal vádolta. Az ENSZ-bizottság értékelése szerint a beszéd semmilyen engedményt nem tett; ez a bizottság utólagos megítélése.
Mi történt a Rádiónál október 23-án este?
A diákok pontjait nem olvasták be. A Rádiónál történtek a nap legvitatottabb része, a források egymásnak ellentmondanak. A kronológia 22 óra körülre teszi a hajnalig tartó ostrom kezdetét; október 24-én hajnalban a felkelők egy időre elfoglalták az épületet, majd kiszorították őket.

Források

  1. Report of the Special Committee on the Problem of Hungary (ENSZ Közgyűlés, A/3592). New York, 1957.
  2. A Kossuth Rádió adásai, 1956. október 23. (A forradalom hangja. Magyarországi rádióadások 1956. október 23.–november 9. Századvég Füzetek 3. Budapest, 1989).
  3. Gerő Ernő rádióbeszéde, 1956. október 23. (Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Budapest, 1989).
  4. Nagy Imre beszéde a Parlament erkélyéről, 1956. október 23.
  5. A Magyar Írók Kiáltványa (Irodalmi Újság, 1956. október 23.).
  6. Szabad Nép, 1956. október 23., vezércikk: „Új, tavaszi seregszemle”.
  7. A műegyetemisták 16 pontja, 1956. október 22.
  8. Az 1956-os Intézet kronológiája.

Ez a cikk ingyenes, és az is marad. Ha hasznos volt, hívj meg egy kávéra! ☕

☕ Egy kávét a betyároknak